Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 1. szám - Munkásvédő törvényhozás 1913-ban 1. [r.]

Munkásügyi Szemle A munkásbiztosító pénztárak mérlege. A m. kir. kormány rendeletileg szabályozta, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, részvénytársaságok 1914. évi mérlegüket mily elvek alapján készítsék el. A rendeletre azért volt szükség, hogy megállapíttassék, az értékpapírok mily árfolyammal állíthatók be a mérlegbe. A kormány rendelete az 1914. évi július 25-iki árfolyamot állapította meg. A munkásbiztosító pénztárak eziránt még várják az intézkedést. Ausztriában a munkásbiztosító intézetek képviselői az illetékes kormányhatósággal e tárgyban konferenciát tartottak és megállapították, hogy ugyancsak a július 25-iki árfolyam szerint állítandók be az értékpapírok a mérlegbe. A hadikölcsön-kötvényekre vonatkozólag pedig a pénztáraknak azt ajánlották, hogy a beszerzési árat, 97 korona 50 fillért állítsanak be. Az osztrák sajtó erős kritika alá vette a kormány rendelkezését és a mérleg helyessége szempontjából későbbi árfolyam felvételét tartotta kívánatosnak, figyelemmel arra, hogy ha a tőzsde továbbra is működött volna, az árfolyamokban bizonyára még nagyobb esés mutatkoznék. Ezzel szemben áll az, hogy a pénztárak értékpapirjaikat nem szándékoznak eladni, s a háború győzelmes befejezése esetén biztosra vehető, hogy az értékpapírok tényleges értéküknek megfelelő árfolyamot fognak ismét elérni. A betegsegélyző pénztárak 1915. évi költségelőirányzata. A Reichsversicherungsordnung egyik új rendelkezése szerint a németországi betegsegélyző pénztárak minden év elején költségelőirányzatot tartoznak készíteni. Most, hogy első izben került erre a sor, sok oldalról vitatják a költségelőirányzat célszerűségét, különösen azt állítván, hogy a háborús állapotokra való tekintettel egyáltalán lehetetlen megközelítőleg is helyes költségelőirányzatot készíteni. A bevételek a háború tartamától függnek és attól, hogy az ország lakossága, jórészben tehát a pénztár tagjai, mily mértékben vonatnak hadi kötelezettség alá. Lehetetlen tehát előre megállapítani a taglétszámot, de nem lehet megközelítőleg sem kombinálni, hogy a kiadások, éppen a háborúra való tekintettel, megtar^ák-e normális arányukat. Az eddigi tapasztalatok szerint a segélyezési kiadások nagy mértékben csökkentek ugyan, de általános az a felfogás, hogy már a háború tartama alatt ezek emelkedésére nagy mértékben kell számítani, sőt járvánvok fellépése abnormális nagyságú költségeket okoz majd a pénztáraknak. Megközelítőleg sem lehet számítani azzal, hogy a háború után visszatérő pénztári tagok a harctéren szerzett betegségeik folvtán mily mértékben fogják a pénztárak költségvetését megterhelni. Mindehhez hozzájárul még Németországban az a körülmény, hogy a hadbavonult tagoknak jogukban áll önként továbbfizetéssel magukat biztosítani, aminek következtében a harctéren szerzett betegségek és sérülések esetén a pénztár táppénzt, halál esetén temetkezési járulékot tartozik kiszolgáltatni. Az ily módon felmerülő költségekről sem lehet egy pénztárnak sem előzetes tájékozódása. Mindezzel szemben azzal vigasztalják magukat a pénztárak, hogy a költségelőirányzat elkészítése nem vonja maga után azt a kötelezettséget, hogy azt pontosan be kell tartaniok, mert eltérés esetére a törvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz. Ilyen gondjaik a magyarországi munkásbiztosító pénztáraknak nincsenek, mert epénztárak 1915. évi költségvetésüket már az 1913. év derekán elkészítették és az illetékes hatóságokhoz felterjesztették. Hogy a mai viszonyok között e költségvetések teljesen értéktelenek, az magától értetődik. A biztosítás teherviselőinek és a hadvezetőségnek együttműködése Németországban. Január 5-én a birodalmi biztosítási hivatalban Kaufmann elnök elnöklete alatt értekezlet tárgyalta a biztosítási intézmények és a katonai hatóságok együttműködését a megsebesült és megbetegedett harcosokról való gondoskodás tárgyában. Az értekezleten a porosz hadügyminisztérium, több országos biztosító intézet, Berufsgenossenschaft, a nagy betegsegélyzőpénztári szövetségek és egyéb testületek képviseltették magukat. Az értekezlet elsősorban lehetségesnek és kívánatosnak jelezte az együttműködést a harcosok keresetképtelenségének visszanyerése tárgyában. A katonai hatóságok a szociális gondoskodás tekintetében már ma is mindent megtesznek, így a keresetképesség helyreállítása, későbbi foglalkozásváltozás előkészítése stb. tekintetében. Az értekezlet bizottságot küldött ki, hogy a szükséges intézkedések és a gondoskodás további kiépítése tárgyában megfelelő javaslatot terjesszen elő.