Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - A háborúval összefüggő üzemi balesetek, különös tekintettel az állam felelősségére

412 Munkásügyi Szemle vett javakért és személyes szolgálat közben ért testi fogyatkozásért, illetve elhalálozásért kárpótlást nyújtanak. De az államnak említett hadicélú, szándékolt cselekményeiből előállott károknál nem kevésbé terhelik a hadviselés vétlen következményei is az államot. Németország egy dán semleges hajónak a tengeralattjárója által történt elsülyesztéséért teljes kártérítést ajánlott fel Dániának. Ha a véletlen károkozásért semleges államot kártalanítja az állam, annál inkább kártalanítania kell a saját állampolgárait, illetve ezek érdekképviseleti szervét, a véletlenül okozott kárért is. A hadviselésnek nem szándékolt cselekményeiből folyó károkért való felelősség, a polgári törvénykönyv tervezetével már kodifikálni kívánt (T. 1.782—85- §§.) tárgyi felelősség elve alapján, minden esetben levezethető. A tárgyi felelősség elvét a veszélyes üzemek tulajdonosaival szemben alkalmazta a Kúria, azzal indokolván, hogy a veszélyes üzem folytatásával magára vállalja az üzemtulajdonos az üzemében történő balesetek következményeit, tekintet nélkül a balesetet okozó vétkességére. Az állam hadviselésében rejlik akkora veszély, mint egy veszélyes üzemben. Amikor tehát az állam hadat visel, az ezáltal okozott károkéit felelni tartozik, habár a baleset a saját haderejéhez tartozó személyek vétkességére, vagy nem szándékolt, illetve gondtalan cselekményére vezethető is vissza, vagy azt akár az ellenség okozta légyen. Az ellenség által polgári személyeknek okozott károkért is az állam teendő felelőssé, mert a hágai polgári jogsegély-egyezmény (1913 : LXIII. t.-cikk) nem nyújt módot a károsultnak, hogy kárigényével az ellenséges állam ellen forduljon; ellenben az államnak az ellenséges állammal szemben kártérítésre igénye van mindazon károkért, amelyet az ellenséges haderők, illetve annak tagjai a hadviselés szabályainak megsértésével okoznak (II. békeértekezlet, 3. cikk). Szomorú tapasztalatok mutatják, hogy a polgári lakosság csaknem kivétel nélkül az ellenségnek szabályellenes cselekményei által (meg nem erősített helyek bombázása, fosztogatás, bántalmazás, megölés) szenved kárt. Ezekért a károsultak állama kártérítést kívánhat az ellenséges államtól, amiből következik, hogy a károsult saját államához folyamodhat kártalanításért, illetve, ha a kárát más téríti meg, úgy ez akár mint negotlorum gestor. akár a törvénynél fogva az államon keresheti annak visszatérítését. így áll ez a munkásbizíosító pénztár visszkereseti jogával az állammal szemben, a hadviselés okozta balesetek kára erejéig akkor is, ha a balesetet az ellenség okozta. Az állam tehát felet minden üzemi baleseti kárért, amely a hadviselése nélkül nem állott volna elő, vagyis, amikor a causalís nexus megállapítható a baleset és a hadviselés közt. Nem lesz érdektelen végül említést tenni a háború alatt történt azokról a speciális üzemi balesetekről, amelyek kártalanítása tekintetében vitás, hogy az a munkásbiztosító pénztár vagy az államkincstár hatáskörébe tartozik-e. Az 1907 : XIX. t.-c. 3. §-a alá tartozó, pl. közbiztonsági, köztisztasági vagy egyéb közérdekű üzem a háború alatt sem szünetelhet. Budapest székesfőváros tűzoltói az első mozgósításnál oly számban vonultak be katonai szolgálatra, hogy a város tűzoltói feladatának a hiányos személyzettel meg nem felelhetett volna. A város megkeresésére a honvédelmi kormány tűzoltói szolgálatra alkalmas népfelkelőket rendelt ki a városhoz, akiket a város a tűzoltóságnál rendes javadalmazás mellett vesz igénybe. Mindamellett, ezek mint népfelkelők katonai szubordináció alatt állnak, a