Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - A háborúval összefüggő üzemi balesetek, különös tekintettel az állam felelősségére

Munkásügyi Szemle 411 keleti határvármegyéken áthaladó vonatra egy eltévedt kozák-csapat lövöldözött s a vonaton szolgálatot teljesítő vasúti mérnököt a kozák golyója megölte. Ezt az esetet az életbiztosító intézet ellen indított kártérítési per során a rendes bíróság nem minősítette a vasúti szolgálatból kifolyólag történt balesetnek s ez alapon az özvegyet a biztosítási szerződés tartalmára hivatkozva, kárigényével elutasította. A kötelező munkásbalesetbiztosítás azonban, — amennyiben a balesetet szenvedett biztosításra kötelezett alkalmazott volt, — nem döntheti el kérdést az általános magánjog, illetve a kereskedelmi törvény biztosítási szakaszai alapján, hanem a szociális törvényhozás szellemében magyarázva, az 1907 : XIX. t.-c. 69. §-ának azt az esetét látja fenforogni, amikor a baleset az alkalmazottat üzemi munka, illetve az üzem érdekében végzett munka közben ért, teljesen irreleváns lévén, hogy az üzemhez tartozó tárgyak vagy személyek-e a baleset közvetlen okozói, avagy kívülről jött hatás, pl. elemi csapás, vis-major idézté é azt elő. Nem lehet kétséges, hogy a kozák golyója és pld. a villámsújtás egyaránt vis-major az alkalmazott szempontjából, mikor a baleset színhelyén kell szolgálatot teljesítenie; annál inkább az a jelen esetben, amikor a vonat nem a hadszintéren, de még csak nem is veszélyeztetett helven közlekedett s így a balesetet előidéző esemény előrelátható és elhárítható sem volt. Kétségtelen üzemi balesettel állunk szemben. A biztosításra kötelezett balesetet szenvedettnek özvegye tehát a munkásbiztosító pénztár által kártalanítandó, mert férje üzemi baleset következtében halt meg. Egy másik hasonló eset a következő: Az Aldunán veszteglő uszály ismeretlen okból (valószínűleg a szerb partról ágyúztak rá) sülyedni kezd, az uszályhoz tartozó matróz a sülyedő hajóra siet, hogy a hajó felszereléséhez tartozó értékesebb tárgyakat megmentse. Eközben a túlsó partról jött ellenséges golyó súlyosan megsebesíti. Az üzem érdekében teljesített szolgálat közben érte baleset, tehát a pénztár kénytelen őt a törvényes mértékben kártalanítani. A hadiszintértől távolabb is érheti munkája közben a munkást ellenséges légi járműről ledobott bomba. Az ilyenképen balesetet szenvedett ipari munkás épp oly közvetlen áldozata a háborúnak, mint a háborúban megrokkant katona, vagy a családfentartó behívása folytán segély nélkül maradt hozzátartozók. Amint az állam a rokkant katonák, vagy segélyre szoruló katonai hozzátartozók ellátását magára vállalta, úgy azt a kárt is magára kell vállalnia, amit a hadműveletek az ipari munkásnak okoztak, de amely kár törvényes részét a munkásbiztosító pénztárnak kell első sorban megtéríteni. Hazai tételes jogunkban egész sora van ama jogszabályoknak, amelyek az állam kártérítési kötelezettségét megállapítják. Ha közérdekű cselekmények (kisajátítás, hadgyakorlatok, ragadós betegségben szenvedő állatok kiirtása), vagy állami közegek, hatóságok vétkesen, mulasztásból, gondatlanságból okoznak egyeseknek károkat, ezekért az állam felel. (Az állam kártérítési kötelezettségéről rendelkezik az 1895. évi 39., az 1888. évi 7., az 1893- évi 2., az 1897. évi 10., az 1897. évi 20., az 1878. évi 5. t. cikk., a véderőtörvény, a kisajátításról szóló törvények). A hadviselés csak méreteiben és kihatásaiban különbözik az állam egyéb közérdekű cselekményeitől. A hadviselés okozta károkért a felsorolt jogszabályok analógiájára kell az állam felelősségét megállapítani, mert nyilván a hosszú béke hatása alatt a hadműveletekkel kapcsolatos magánkárok, nevezetesen az üzemi baleseti károk megtérítésének törvényi szabályozását sem a hazai, sem az irányadó külföldi törvényhozás eleddig szükségesnek nem találta. Vannak háborús törvényeink is (a hadi szolgáltatásokról szóló 1912 évi 68. és 69. t.-cikkek), amelyek a hadviselés céljaira magánosoktól igénybe