Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - A háborúval összefüggő üzemi balesetek, különös tekintettel az állam felelősségére

410 Munkásügyi Szemle hadi szolgáltatási célból kötelezi, folytatni kénytelen; a nagyobb veszélyért tehát nem ő, hanem annak okozója felel. A hadviselő fél az állam, a hadviselés okozta károkért tehát az állam felelős. Megjegyezzük, hogy a hadi szolgáltatásokról szóló 1912: LXVIII. t.-c. alapján folytatott üzem az 1907: XIX. t.-c. szempontjából semmiben sem különbözik más biztosításra kötelezett üzemtől. Kitűnik ez az előbb említett törvénycikk 8. §-ából, amely hadi célú szolgálat következtében beállott testi fogyatkozás, vagy halál esetére ellátást csak akkor nyújt, ha a károsultnak a fennálló törvények, vagy más megállapodások szerint egyéb ellátásra igénye van. Az ipari érdekeltség változatlanul viselni kénytelen tehát a munkásbiztosításnak a hadi állapot alatt fokozódott terhétKérdés, mikor és mennyiben emelhető gyakorlati jelentőségre az a felelősség, amelyet a biztosítási teher emelkedése miatt az állammal szemben érvényesíteni kívánunk ? Alig lesz gyakorlati súlya a felelősségnek azokért a károkért, amelyeket a háború a gazdasági életre általában s így csak közvetve az egyesekre gyakorol. Ez a káros befolyás annyira széles társadalmi rétegeket érint, hogy az esetleg nyújtható kártalanítás más alakban (közadó) mégis csak a kártalanítottakra nehezednék. A célszerűség ellene szól tehát az ily kárigény statuálásának. Ellenben a gyakorlatban megvalósítható elvként tűnik fel, hogy az állam felelőssége megállapíttassék ott, ahol a kárt közvetlenül a háború, vagy helyesebben mondva a hadműveletek okozták az egyeseknek, vagy különösen valamely társadalmi osztálynak, foglalkozási ágazatnak. Az üzemi balesetek számának a háború alatt bekövetkezett aránytalan emelkedéseért kell, hogy az állam felelőssége valamely formában megnyilvánuljon a balesetbiztosítás teherviselői, illetve az ezeket képviselő intézmény, a munkásbiztosító pénztár javára. És viszont az egyes károsult sem zárható el attól a kétségtelen jogától, hogy teljes kárát érvényesíthesse a vétkes károkozóval szemben, ha ez a vétkes harmadik személy történetesen az állam haderejéhez tartozik. Ami a munkásbiztosítás terheihez való hozzájárulást illeti, már a békés időkben is indokolt volt annak hangoztatása, hogy az államnak vállalnia kell a kötelező biztosítás terhének egy részét, mert pl. a balesetbiztosítás áldásait a többnyire nem iparos hozzátartozók kártalanításával oly osztályokra is kiterjeszti, amelyek a biztosítás terheihez hozzá nem járultak. A közállapotoknak a háború alatt bekövetkezett rosszabbodására visszavezethető balesetek jelentős száma az állami hozzájárulásnak egy ujabb erős argumentuma. Természetesen az ide sorolható balesetek közül csak azokat a baleseteket vehetjük itt figyelembe, amelyeket egyszersmind az 1907 : XIX. t.-c. 69. §-a nyomán kifejlődött joggyakorlat üzemi baleseteknek minősít. Az ilyen balesetek is azonban jelentékeny számban fordulnak elő. A háború alatt megrosszabbodott közúti forgalom a munkába menő, illetve munkából jövő munkások közül is egyre több áldozatot szed. A főváros utcáit a háború eleje óta rosszabbul világítják; ezzel szemben éjjen át is megnagyobbodott a forgalom, főként száguldó katonai gépkocsikkal. Egy ilyen gépkocsi elütött egy utcakeresztezésnél egy munkájából haza igyekvő villamosvasúti pályamestert. Az ipartelepen a munkások átvonult katonai csapatok által eldobott patronokat, gyutacsokat szedik össze, amelyek közül egv felrobban és a munkás kezét összeroncsolja. De közvetlenebb és gyakoribb a hadszintéren, vagy ennek közelében a háborúnak balesetet előidéző hatása. A veszélyeztetett területen szolgálatot teljesítő vasutast, vagy hajóst számtalan veszély fenyegeti akár a hazai, akár az ellenséges hadműveletek részéről. így történt az a napilapokból is ismeretes eset, midőn az észak-