Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1915 / 17-18. szám - A háborúval összefüggő üzemi balesetek, különös tekintettel az állam felelősségére
409 tár többet fizet, mint a nála alkalmazott bányamunkások, tehát világos, hogy a pénzügyminiszter helytelennek és erkölcstelennek tartaná, ha a kincstári művek a munkásokkal fizettetnék meg a balesetbiztosítás költségeit. A kormány azért eltűri, hogy a magántárspénztáraknál a munkások tízszer, húszszor többet fizessenek, mint a munkáltatók, sőt eltűri azt is, hogy egyes bányavállalatok teljesen a munkásokra hárítsák át a balesetbiztosítás terhét. A fölsorolt adatok bizonyító erejét csak gyöngítené minden erős kifejezés, amely a bányákban uralkodó állapotokat elítélné. Nyilvánvaló, hogy az új bányatörvényt minél előbb megkell alkotni, biztosítani kell a bányászok jogviszonyait, gondoskodni kell a bányászok életbiztonságának védelméről és a hozott intézkedések szigorú végrehajtásáról olyan ellenőrzéssel, amelyben a munkások is tevékenyen résztvehetnek, a munkások sorából is alkalmazni kell bányaellenőröket, mert a munkások tudják a legjobban, hogy milyen módon szokták kijáfszani a felügyeletet. De még a bányatörvény megalkotása előtt elengedhetetlenül szükséges, hogy a bányamunkások egyesülési és gyülekezési jogát biztosítsák. Ennek mostan sincs semmi akadálya. A világ összes kulturállamaibar. megengedik a bányamunkások szervezkedését. Angolországban, Németországban, Franciaországban és Ausztriában akadálytalanul működnek a bányászok hatalmas szervezetei s nekik köszönhető, hogy a jelzett államokban viszonylagosan sokkal kevesebb bányász pusztul el, mint nálunk. A bányászokon kivül a többi ipari munkások úgy, ahogy megvédelmezhetik érdekeiket. Mivel lehet megindokolni a bányászok teljes jogtalanságát, minő államérdek kívánja, hogy a bányászokat teljesen kiszolgáltassák a vállalatok önzésének, amely olyan mértékű, hogy még az emberek tömeges pusztulásával sem törődik? Bizonyos, hogy a kormány ezt semmivel sem tudja megindokolni. Tudjuk, hogy a bányavállalatok urai hatalmas politikai befolyással birnak, de ez a befolyás egy jogállamban nem lehet olyan mértékű, hogy nyolcvanhatezer bányász életbiztonságát veszélyeztethesse. Azt hisszük, hogy mindennek megvan a maga határa és így joggal lehet követelni, hogy a kormány minél előbb gátolja meg a bányamunkások tömeges elpusztításának lehetőségét! A háborúval összefüggő üzemi balesetek, különös tekintettel az állam felelősségére. írta: dr. Weninger János ügyvéd. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a háború alatt általában s így az ipari üzemekben is több baleset fordul elő, mint a normális időkben, bár köztudomás szerint a háború — egyes iparágakat (pl. hadfelszerelés) kivéve — az ipar jelentékeny redukcióját vonta maga után. A balesetek eme aránytalan szaporodásának oka bizonynyal a szükséges szakértelem, felügyelet vagy az üzemi berendezés hiányossága. Ezek a fogyatkozások nagyobbrészt a hadi állapot alatt a személyeknek és javaknak hadi célra történt nagyarányú elvonása következtében állottak elő s az üzem veszélyességét a balesetek számának, súlyosságának emelésével fokozzák. Ezért a háború okozta üzemi veszély-többletért is az iparnak megfelelő rekompenzációban kell részesülni. Ezt pedig csak az állam nyújthatja. Az iparos, illetve vállalkozó nem térhet ki ez elől a nagyobb veszély elől. Vállalatát exisztenciális okokból, vagy azért, mert az 1912: LXVIII. t.-c.
