Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 17-18. szám - Életbiztonság a bányákban

408 Munkásügyi Szemle vagy nyomorékká tesznek. Rengeteg sok baleset történik a szénszállítás folytán is, a csillék elszabadulása, vagy a szállííókötelek elszakadása következtében. A balesetek elhárítására a törvényesen elrendelt óvóintézkedések mellett igen hatásos eszköz az is, ha a munkáltatóknak meg kell fizetniök a balesetekből származó költségeket, ha ők érezik meg, a hiányos óvóintézkedések következtében a szaporodó balesetekkel párhuzamosan szaporodó terheket. A bányászokat kikapcsolták az országos balesetbiztosítás köréből és a bányászok biztosítási ügyeit a társpénztárakra bizták. A társpénztárak jelenlegi szervezete azonban olyan, hogy egyenesen elősegíti a munkáltató gondatlanságát, mert a balesetbiztosítás költségeinek nagyobb részét maguk a munkások fizetik. A bányaiparon kivül minden más iparágnál a munkáltatók viselik a balesetbiztosítás csaknem összes terheit. A bányatulajdonosok azonban csak annyit fizetnek, amennyit a saját jóakaratukból akarnak, ezért tehát semmiféle érdekük sem fűződik ahhoz, hogy a bányákban az életbiztonság növekedjék. Pedig a balesetelhárításnak óriási jelentősége van. A németországi bányatárspénztárak a legutóbbi öt esztendőben kerek 1,200 000 koronát költöttek balesetelhárításra, holott a német bányaműveknél a törvényes rendelkezések egész tömege szolgál a bányászok életének védelmére. Az egész német balesetbiztosítás ugyanezen időszakban kerek 13 és fél millió koronát költött a balesetek megelőzésének munkálataira- Ez az összeg sokkal nagyobb, mint amit nálunk az egész iparfelügyeletre, beleértve a bányaművek ellenőrzését is, elköltöttek. A Munkásügyi Szemle legutóbbi számában kimutatást közölt arról, hogy a társpénztárak terheihez milyen arányban járulnak hozzá a munkások és a munkáltatók. Kiderül ezekből az adatokból, hogy 1913-ban a kincstári bányákban a munkások járulékainak összege 1,382.940 korona, a kincstár hozzájárulása 2,021.183 korona. A magántárspénztáraknál a munkások -járuléka 4,437.658 korona, a munkáltatók hozzájárulása 2,000.526 korona. A munkások tehát több mint mégegyszer annyit fizetnek, mint a munkáltatók. A befizetés aránya egyes bányavállalatoknál egyenesen megdöbbentő, így például a salgótarjáni kőszénbánya részvénytársaság nógrádi bányáinak társpénztárába a tagok 254-000 koronát fizettek, a vállalat 109-000 koronát. A Magyar Általános Kőszénbánya r.-t. tatabányai műveinek társpénztárába a tagok 363.000 koronát, a vállalkozók 80.000 koronát fizettek. A rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság műveinek társpénztárába a munkások 570.000 koronát, a vállalat 123.000 koronát fizettek. A salgótarjáni kőszénbánya r.-t. zsilvölgyi bányáinak társpénztárába a munkások 415.000 koronát fizettek, a munkáltató 50.000 koronát. A dobsinai általános társpénztárba a munkások 32.000 koronát, a munkáltató 710 koronát fizettek. A gróf Andrássy György-féle hitbizományi bányák dernői társpénztárába a munkások 4.490 koronát fizettek, a gróf úr pedig 16 koronát fizetett. így lehetne folytatni még egy egész sereg vállalatnak a fölsorolását, amelyeknek társpénztáraiba a munkások tízszer annyit fizetnek, mint a munkáltatók. Ilyen körülmények között nem is kell csodálkoznunk azon, ha a bányaművek semmit sem törődnek s munkások életével. Ha a bal' esetek száma emelkedik, egyszerűen nagyobb hozzájárulásra kötelezik a munkásokat, mert a törvény csak önkéntes adományozásra kényszeríti a vállalatokat. Ilyen módon maguk a munkások fizetik meg, ha a vállalat gondatlanul, könnyelműen jár el, ha a vállalat hibája miatt pusztáinak el a bányamunkások. Teljesen érthetetlen, hogy miért tűrik ezeket az állapotokat. A kincs-