Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - Háború és munkásbiztosítás. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének 1915. március hó 20-án tartott ülése

iWunkásügyi Szemit 169 hogy sok, a háború alatt szerezhető s később a pénztárak ellátását igénylő betegséget lehet megelőzni, ha a pénztárak a hadbavonult katonáknak téli ruhaneművel való ellátásban közreműködnek, indítsanak akciót ily irányban. Sajnos, ez az akció későn indult, de még így is mintegy 15.000 koronával járult hozzá katonáink téli meleg ruhával való ellátásához. Hasonló akciót indítottak az osztrák szociális biztosítási intézmények, amely 460.000 koronával, illetve ily értékű meleg ruhával gyarapította a harctéren küzdők felszereléseit. Igen figyelemre méltó az Országos Pénztár 51.868. számú körirata az anya- és csecsemővédelem tárgyában. A háború a munkáskezek nagy megfogyatkozását okozza és kétségtelenül a legnagyobb veszteségeket okozza életben, egészségben és munkaképességben annak a néposztálynak, amelynek az életéről, egészségéről és munkaképességéről jórészt a pénztár kötelessége gondoskodni. A pénztárnak törvényes szervezeténél fogva nincs módjában, hogy mindezeknek a károknak a pótlásáról vagy enyhítéséről maga gondoskodjék, de azért a törvény keretén belül is igen sokat tehet. Ezért ajánlja a pénztáraknak, hogy vegyenek részt a csecsemőhalandóság elleni küzdelemben, a szülésznők bevonásával nagy súlyt helyezzenek a szoptatási propagandára, a a terhes és szülő nők ápolása és védelme tekintetében az orvosokkal együttesen tegyenek meg minden lehetőt és végül, hogy a tuberkulózis, a nemibetegségek, a ragadós gyermekbetegségek és az alkoholizmus elleni küzdelemben tegyenek meg minden lehetőt. A munkásbiztosító pénztárak szociális tevékenysége között legfontosabb az az áldozatkészség, amelylyel a bevonult pénztári tagok családtagjainak ingyenes gyógykezeléséről és gyógyszerekről gondoskodnak. A német kivételes törvény, amely a pénztárakat magasabb jövedelemhez juttatta, felmentette a pénztárakat a családtagok kezelésének kötelezettsége alól. Annál nagyobb becsülésre tarthat számot a magyar munkásbiztosításnak ez az önkéntes elhatározása, amely a közegészségügynek megbecsülhetetlen szolgálatot tesz, anélkül, hogy ellenszolgáltatásban a legcsekélyebb mértékben is részesülne. Az osztrák és a német munkásbiztosító intézetek szociális tevékenységéről részletesebben beszámolni nem kívánok, azt hiszem, elég annak felemlítése, hogy a rendelkezésükre álló nagyobb arányú eszközökhöz képest a mi szerény viszonyainknál sokkal kiválóbb mérvben vették ki részüket a háborús viszonyok által reájuk rótt kötelezettségekből. Mégis megemlékezem arról, hogy a berlini rokkantbiztosító intézet a munkanélküliség enyhítésére a városi tanácscsal és a munkásszervezetekkel együtt működik. A rokkantbiztosító intézet első sorban azokat a biztosított tagjait segélyezi, akik családjukat saját keresetükből tartották el s akik munkanélküliség miatt jutottak Ínségbe. Oly munkanélkülieket, akiknek családja nincs, a városi tanács segélyezi, de a biztosító intézet különös méltánylást érdemlő esetekben a segélyek felemeléséhez hozzájárul. Azonkívül az elismert szakszervezetek által nyújtott munkanélküli segélyhez 50u/o-os arányban a biztosító intézet is hozzájárul, ha a segélyt jogosultnak tartja s az illető rokkantság esetére nála biztosítva van. A munkásbiztosítás nagy érdekeltségére mutat az a körülmény, hogy Berlinben a szociális biztosítási ügyekben adandó felvilágosítások céljából hadi tanácsadó irodát létesítettek. Az iroda díjtalanul ad tanácsot mindennemű munkásbiztosítási ügyben és szükség esetén kórházakba is elküldi tagjait megbízások átvétele és tanácsadás céljából. Az irodához működésének első hetében már 700 esetben fordultak tanácsért. Az iroda szervezői erre való tekintettel odatörekedtek, hogy más nagy városokban is létesüljenek hasonló intézmények s azután valamennyien lépjenek érintkezésbe egymással,s kövessenek egységes eljárást. VII. Érdekes kérdést vet fel a háború abban a vonatkozásban, hogy mi