Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - A negyvenévesek

Munkásügyi Szemle 151 MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. A délvidéki munkásbiztosító pénztárak értekezlete. A délvidéki kerületi munkásbiztosító pénztárak igazgatói március 25-én Kalmár Jenő, a szabadkai pénztár igazgatójának kezdeményezésére Szabadkán értekezletre gyűltek össze, hogy megvitassák mindazokat a kérdéseket, amelyek a pénztárakat a háborúval kapcsolatba hozzák. Az értekezleten a következő pénztárak igazgatói vettek részt: Baja, Dudapest, Kiskunhalas, Mohács, Nagybecskerek, Szabadka, Szeged, Újvidék, Versecz, Zenta és Zombor. A hódmezővásárhelyi pénztár igazgatója táviratilag mentette ki elmaradását, mert a pénztár orvosait katonai szolgálatra hívták be. Az értekezlet napirendjét Kis Adoif (Dudapest) ismertette. Előadásában rámutatott a háborúnak a munkásbiztosítással való vonatkozásaira. Szerinte a háború kettős feladat elé állítja a pénztárakat. Első sorban a pénztárak teljesítőképességét kell fentartani, másodsorban pedig részt kell venniök a háború által megkívánt szociális tevékenységben. A pénztárak teljesítőképességének fenntartása érdekében rendezni kell az orvosi és tisztviselőkérdést és egyszerűsíteni kell az adminisztrációt. Az eddigi hírek szerint, egyes kivételektől eltekintve, a magyarországi pénztárak a háború alatt rendesen folytathatják működésüket, noha igen súlyos adminisztratív nehézségekkel küzdenek. Kérdés azonban, hogy mit hoz a jövő. Számolni kell ugyanis avval a körülménnyel, hogy a folytonos behívások következtében a taglétszám s így a bevétel mindinkább csökken, ellenben a segélyszolgáltatás már is emelkedő irányzatot mutat. Fokozni fogja ezt még a háborúval járó járványok fellépése. Nem lehet tehát tétlenül bevárni a jövőt, hanem jóelőre kell minden eshetőségre felkészülni. Első feladat biztosítani a pénztári betegeknek az orvosi gyógykezelést, ami csak úgy érhető el, ha illetékes helyen intézkedés történik, hogy a legszükségesebb orvosi létszámot a pénztár működése területén meghagyják. Ugyanez áll a tisztviselőkre nézve is, mert egy bizonyos minimumra leszállított tisztikar nélkül a pénztár adminisztrációját lebonyolítani nem lehet. Még így is szükségessé válik, hogy a háborús viszonyokra való tekintettel az adminisztráció a lehetőség szerint egyszerűsíttessék és szüneteljenek mindazok a munkálatok, amelyekre okvetlenül szükség nincsen. Az Állami Hivatal s az Országos Pénztár részéről történtek ugyan ez irányban bizonyos rendelkezések, ezek azonban a kívánt célt teljesen nem szolgálják. Nagy hiba, hogy a kerületi pénztárak létét érintő kérdésekben épen a kerületi pénztárakat nem hallgatták meg, pedig enélkül eredményesen rendelkezni felsőbb helyen sem lehet. Ami a pénztárak szociális tevékenységét illeti, előadó szerint a munkásbiztosításnak feltétlenül szerepe kell, hogy legyen a háború rokkantjairól való gondoskodásban. Hogy mily módon, mily eszközökkel történhetik a pénztárak közreműködése, az ugyancsak a pénztárakkal való tanácskozások útján állapítandó meg, még pedig annál sürgősebben, mert tartani lehet attól, hogy ennél a kérdésnél is mellőzni fogják a munkásbiztosítást, ami pedig nemcsak az ügy érdekét, de a pénztár érdekeit is veszélyezteti. Magyarországon ugyanis rokkantbiztosítás nincs, s így tartani kell attól, hogy a háborúból betegen, bénultan és megcsonkítva visszakerülő katonák jórésze a munkásbiztosítás szolgáltatásait fogja igénybe venni. De számolni kell avval a körülménynyel is, hogy a háború rokkantjairól való gondoskodás a rokkantbiztosítást beláthatlan időkig elhalasztja, a pénztáraknak kell tehát akcióba lépni, hogy a társadalmat és az államhatalmat a rokkantbiztosítás mielőbbi megalkotására felhívják. Többek felszólalása után az értekezlet elhatározta, hogy az Országos Pénztárhoz és az Állami Hivatalhoz memorandumot terjeszt elő, amelyben a munkásbiztosító pénztárak teljesítőképességének megóvása, az orvosi és tisztviselőkérdés rendezése és az adminisztráció egyszerűsítése érdekében sürgős intézkedést, az intézkedés megtétele előtt pedig a pénztárak meghallgatását kéri. Ugyancsak felhívja az illetékes hatóságok figyelmét, hogy a pénztárak szociális tevékenységének lehetővé tétele érdekében megfelelően járjanak el. A VI. moratóriumi rendelet és a munkásbiztosítás. A minisztérium 1.040/1915. M. E. számú VI. moratórium rendelete a munkásbiztosításra semmi újabb intézkedést nem tartalmaz. A 8. §. — épen úgy mint az előző rendelet — megállapítja, hogy a közalapok betétei korlátlanul kifizetendők. Megállapítja, hogy ugyanez áll a munkásbiztosító pénztárak és a bányatársládák betéteire nézve és