Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 6-8. szám - A negyvenévesek

> VI. ^évfolyamBudapest, 1915. április. 6—8. szám. MONKÁSÖGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSBIZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK : Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik rendszerint minden hó 10-én és 25-én, esetleg két szám együttesen. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, V., Falk Miksa-u. 5. Telefon 93—*9. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911. A negyvenévesek. -A .kormány a képviselőház elé törvényjavaslatot terjesztett be, amely szerint a népfelkelési kötelezettség már a 18 éves és még a 43—50 éves emberekre is kiterjed. A törvényjavaslat indokolása szerint a népfölkelési kötelezettség ily és a viszonyok által megokolt kiterjesztése minden nehézség nélkül megvalósítható, mert az ország közegészségügyi és megélhetési viszonyai közepette a 18. életévükben álló egyének legtöbbje már a hadképességhez szükséges testi erő birtokában van, másfelől pedig a 43 éven felüli férfiak is még túlnyomó részben alkalmasak arra, hogy szükség esetén a harctéren is, fe&étlenül azonban a harctéren kívül teljesítsenek szolgálatot. A kormány tehát hivatkozva az ország közegészségügyi viszonyaira, hivatalosan jelenti ki, hogy a 40 éven felüli férfiak alkalmasak a harctéri szolgálatra. Ha ez így van, ha a 40 éven felüliek a harctér fáradalmait, a háborúval járó megerőltetést, nélkülözést és szenvedést testi állapotuknál fogva elbírják, bizonyos, hogy normális életviszonyok között munkaerejük és munkabírásuk is oly mérvű, hogy ipari munkára bátran alkalmazhatók. Mégis azt Játjuk, hogy nagyon sok ipari üzem a 40 éven felüli munkásokat mellőzi. Negyven év az a korhatár, amelyen túl az ipari munkás alig számíthat megfelelő munkaalkalomra, mert a kapitalista termelés inkább a fiatal, még ki nem használt munkaerőt kívánja értékesíteni s mindaddig, míg ilyen rendelkezésére áll, a 40 éves munkást nem alkalmazza s tőle lehetőleg szabadulni kíván. így van ez nemcsak nálunk, de fokozottabb mértékben azokban az országokban, ahol az ipari fejlődés sokkal előrehaladottabb s ahol a termelés inkább gépüzemre, mint emberi munkaerőre rendezkedik be. Szociális szempontból súlyos következményei vannak e korhatár megállapításának. A 40 éven felüli munkás kevesebb munkabérrel megelégszik, mindent eltűr, mert állandó rettegésben él, hogy munkaalkalmát elveszti, s ujabb keresetre vagy egyáltalán nem, vagy még rosszabb viszonyok mellett tehet szert. Úgy tűnik fel, mintha a 40 éves korhatáron túl a munkás már csak másodrendű lénynyé változnék át s ahelyett, hogy a korral megszerzett