Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5. szám - A háború szociálpolitikája

124 Munkásügyi Szemle JOGGYAKORLAT 1 ••- 1 JOGGYAKORLAT 1 ••• I JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Kórházi ápolás igénybevételének megtagadása. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1914. november hó 19-én kelt 1913. P. 56j3. számú ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a felebbezésnek helyt ad s igénylőt követelésével elutasítja. Megokolás: Igénylő ulcus molle és genyedésbe átment bubó betegségben, tehát ragályos bajban szenvedvén, az 1907. évi XIX. t.-c. 58. §-a értelmében jogosan utaltatott a pénztár által a gyógykezelő pénztári orvos javallatára kórházba. Ennek következtében igénylőnek a beutalással való szembehelyezkedése jogtalan volt. Minthogy pedig a törvény idézett §-a akkor, mikor a pénztárt a megfelelő föltételek fenforgása mellett a biztosítottnak kórházba utalására jogosítja fel, egyúttal azt is jelzi, hogy a kórházi ápolás a T. 50. §-a 1—5. pontjaiban meghatározott segélyezés s ekként egyúttal a táppénz helyett is jár; minthogy másfelől abban az esetben, ha a tag a kórházi kezelés és a törvényben annak ellenértéke gyanánt megjelölt más segélyek közt kénye szerint és jelesül anélkül válogathatna s utasíthatná vissza a jogosan felajánlott kórházi kezelést, hogy ez betegsegélyezési igényeinek megszűntét vonná maga után, a pénztárak részére a T. 58. §-ában adott feljogosítás hatálytalanná válnék s nem juthatnának érvényre azok a közegészségügyi és közgazdasági érdekek, amelyek a törvényhozást a szóbanlevő törvényes intézkedésre indították: ennek következtében a fölebbviteli bíróság meggyőződése szerint a jogosan felajánlott kórházi kezelést visszautasító pénztári taggal szemben a táppénzsegély megvonása jogos volt. Bujakóros megbetegedés esetében a vázolt jogi álláspontnak helyességét annak megfontolása is igazolja, hogy ha a biztosított tag a jogos kórházutalást joghátrány nélkül utasíthatná vissza, akkor meghiúsíthatná a munkásbiztosító pénztáraknak az 1898. évi XXI. t.-c. 9. §-ának a) pontjába foglalt s az 1907. évi XIX. t.-c. 206. § ában fentartott rendelkezésével történt s abban álló tehermentesítését, hogy a bujakórban szenvedő szegény kórházi ápoltak ápolási költségét abban az esetben is az államkincstár födözi, ha azok a munkásbiztosító pénztárnak tagjai. BALESETBIZTOSÍTÁS. Harctéren szerzett sebesülésért táppénz nem jár. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatóságának 1915. évi március hó 11-én hozott 4.87511915. számú határozata. Határozat: Az igazgatóság igénylőt kérelmével elutasítja. Megokolás: P. E., aki 1894. évi szeptember hó óta önkéntes tagja a pénztárnak, a harctéren megsebesülvén, gyógykezelése tartamára táppénzre tart igényt. A felmerült segélyezési esetet elvi szempontból oly fontos, hogy a kérdést minden oldal megvilágítandó, mert a pénztár igazgatósága ezen segélyezési igény elbírálásánál egyszersmind elvileg állást foglal abban a kérdésben, hogy a harctéren megbetegedetteknek és megsebesülteknek a megbetegedésükből, illetőleg sebesülésükből folyólag nyújtandó-e segélyezés vagy sem ? Első sorban tehát ezt a kérdést általában döntendő el és azoka speciális indokok, amelyek a régi önkéntes tagságra vonatkoznak, külön teendők mérlegelés tárgyává. A háborúban történő sebesülés és megbetegedés folytán támasztott segélyigény elbírálása felmerülhet a passzív tagsággal kapcsolatban, amelyet a törvény 61. §-a szabályoz, felmerülhet az önként továbbfizetéssel kapcsolatban, amidőn a tag tagságát továbbfizetéssel fentartja a törvény 60. §-a alapján és felmerülhet, mint látjuk, a régi önkéntes tagsággal kapcsolatban. A passziv tagságot a törvény következőleg szabályozza : »Az a tag, aki az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnál egy év tartama alatt összesen legalább hat hónapig volt biztosítva, a keresethiány miatt tagsági járulékait megfizetni nem képes, a törvény szerint való legcsekélyebb mérvű betegsegélyezés (50. §.) iránti jogait, ha »a magyar szent korona országainak területén tartózkodik, az Országos Mun-