Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásbiztosítási iparpanaszok

SS Munkásügyi Szemle gondoskodás állandóságát és minden irányban kiterjesztendő szakszerűségét, felmentené az államot a közvetlen gondoskodás terhétől és adminisztrálásától és megóvná a társadalmat is a rokkant katonák állandó gyámolításának kellemetlenségeitől. Amennyiben pedig technikai akadályok merülnének fel a rokkantbiztosítási törvénynek a háború befejezéséig való megalkotása, életbeléptetése tekintetében, kéri az Országos Pénztár azt az intézkedést, hogy bizassék meg a rokkant katonákról való gondoskodással oly módozatok mellett, amilyenek a pénztár bevonásával és meghallgatásával a magyar kormány részéről megállapítandók lennének. Kéri továbbá az Országos Pénztár a kereskedelemügyi minisztert, hogy a rokkant katonák segélyezése érdekében megindítandó akcióba a pénztárt vonja be. Drágább lett a gyógyszer. A belügyminiszter körrendeletet küldött valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak egyes gyógyszerek áregységének magasabb megállapításáról. A rendelet hangoztatja, hogy egyes gyógyszerek áregységének a tényleges viszonyokhoz mért átváltoztatása azért megokolt, mert a jelenlegi rendkívüli viszonyok között egyes gyógyszerek beszerzési ára nagy mértékben emelkedett. Ezért elfogadta a miniszter az országos közegészségi tanácsnak némely gyógyszer, továbbá kötszerek és a gyógyszerek kiszolgáltatásáho7 szükséges edényzet árának megváltoztatására vonatkozó javaslatát és ezeknek árát valamivel magasabb tételben állapította meg. Az új számítás február hó 15-én lépett életbe. Ez az ármegállapítás csak ideiglenes jellegű és a beszerzési árak emelkedésének megszűntével a miniszter újra fogja megállapítani az árakat. E rendelet szerint a hivatalos gyógyszerek körülbelül felerészben változtak árban, még pedig 240 féle szer emelkedett, 8 esett, mintegy 280 pedig árban változatlan maradt. A gyógyszerek drágulása a munkásbiztosító pénztáraknak újabb terhet jelent. Sajnos, ezzel a körülménynyel a belügyminisztérium nem számol s a gyógyszerek árszabásának megállapításánál a munkásbiztosítási érdekeltséget nem hallgatta meg. Külföldön e tekintetben is kedvezőbb helyzetben vannak a pénztárak, sőt Ausztriában a betegsegélyző pénztárakra külön kedvezményes ármegállapítás van. A belügyminiszter, mint választott bíró. A n—i kerületi munkásbiztosító pénztár és az országos gyógyszerészegylet egyik járásának igazgatósága között 1914 április hó 1-éig terjedő hatálylyal gyógyszerszállítási egyezmény jött létre. Az egyezmény aként intézkedik, hogy ha az egyezmény lejárta után új egyezmény létrehozása nem sikerülne, az egyezmény összes pontjai — az árengedményre vonatkozó pont kivételével — továbbra is változatlanul érvényben marad, az árengedmény tekintetében azonban a szerződő felek alávetik magukat a belügyminiszter döntésének. Az egyezmény mult év április hó 1-én lejárt anélkül, hogy sikerült volna új egyezményt létrehozni, minélfogva az árengedmény tekintetében a belügyminiszter döntését kérték ki a szerződő felek. A belügyminiszter 126.995/914. VII/c. számú leiratában arról értesítette az Országos Pénztárt, hogy a felvetett kérdésben a döntést elvállalja. A miniszter a döntésben az árengedményt a szerződésileg megállapított °/o-ban állapította meg a következő indokolással : »Mert ez a °/°-arány az ország többi városaiban és községeiben nyújtott °/o-nak megfelelő és mert abban az esetben, ha a gyógyszerészek megélhetése a gazdasági viszonyok folytán egyes helyeken esetleg kedvezőtlenebbé vált volna, az áremelkedő irányzattal lépést tartva — 1909. évtől kezdve kibocsátott, valamint a jövőben kibocsátandó gyógyszerárszabványokban a gyógyszerek, a gyógyszerkészítéseknél előforduló munkálatok és a kiszolgáltatott gyógyszereket tartalmazó edényzet árai is a viszonyoknak megfelelően állapíttattak meg s fognak megállapíttatni, aminek következtében a viszonyok időközönkénti természetes változásai folytán előállott eltérések ezzel mindenkor kiegyenlítést nyernek.« A kerületi pénztárak adatszolgáltatása. Mult számunkban ismertettük a m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatalnak azt a rendeletét, amelyben a kerületi pénztárakat havi kimutatások beterjesztésére kötelezte. E rendelet behatóan indokolta, hogy mily fontos érdekek teszik szükségessé e kimutatások pontos beterjesztését. Sajnos, a kerületi pénztárak nagy része az erélyes figyelmeztetés dacára, még most sem küldte be a kimutatásokat, ami annak a jele, hogy vagy a pénztár kezelésében van hiba, amelynél fogva a kivánt adatokat kimutatni nem képesek, vagy pedig a pénztárak vezetőiben hiányzik az ügyszeretet. A mai időkben, amikora pénztárak fennállásukért nehéz küzdelmet kénytelenek folytatni, min-