Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásbiztosítási iparpanaszok

Munkásügyi Szemle S9 dent el kellene követni, hogy a pénztárak adminisztrációja iránt a bizalom meg ne rendüljön. Tudjuk ugyan, hogy sok pénztárnál a tisztviselők bevonulása miatt alig képesek a folyómunkákat rendesen elvégezni, de ez a körülmény nem szolgálhat mentségéül az adatszolgáltatások késedelmének. A pénztárakra a háború alatt, de még inkább a háború után igen nehéz feladatok várnak, s csak úgy lehet mindenre az előkészületeket s a kellő intézkedéseket megtenni, ha a pénztárak működése és teljesítőképessége ismeretes. A munkásbiztosítás érdeke tehát, hogy a kivánt adatokat a pénztárak mielőbb terjesszék fel s ezzel szüntessék meg azt a feltevést, mintha nem tudnának, vagy nem akarnának a pénztár működéséről adatokat szolgáltatni. Egyházi alkalmazottak biztosítása. A Magyarországi Ref. Egyház Egyetemes Konventjének elnöksége az egyházi főhatóság két hivatalszolgájának önkéntes tag gyanánt való fölvételét kérte az Országos Pénztártól. Az Országos Pénztár elnöksége megállapította, hogy az egyházi főhatóság hivatalszolgái betegség esetére biztosított önkéntes tagok gyanánt nem vehetők fel, mert az egyházi alkalmazottak az 1907. évi XIX. t.-cikkben említett közintézmények alkalmazottai közé nem sorolhatók. A hazai felekezeteknek országos törvényeken alapuló közjogi jellegére való tekintettel ugyanis törvényhozásunk mindenkor, midőn a felekezetekre és hitközségekre vonatkozólag intézkedik, ezeket sohasem érti az egyesületek vagy közintézetek általános elnevezése alatt, hanem kifejezetten egyházakat, hitközségeket említ s mivel ezzel szemben az 1907. évi XiX. t.-c. csak általában szól egyesületekről, közintézetekről, ennélfogva ezek fogalma alatt az egyházakat a törvényhozás nem érthette. Ez okból az egyházi adminisztráció alkalmazottai a biztosítási kötelezettség hatálya alá nem vonhatók, hanem a biztosítási kötelezettség az 1907. évi XIX. t.-c. 10. §-ának korlátai között csak az egyházak által fentartott kereskedelmi és ipari jellegű intézmények alkalmazottaira és az egyházak által fentartott közintézmények (például iskolák) alkalmazottaira terjeszthető ki. Minthogy a fentiekből kitünőleg az egyházi alkalmazottak egyesületi alkalmazottaknak vagy közintézmény alkalmazottainak nem tekinthetők, ennélfogva fentnevezett hivatalszolgák az 1907. évi XIX. t.-c. 7. §-a a) pontja alapján betegség esetére biztosított önkéntes tag gyanánt nem vehetők fel. Biztosítási kötelezettség alól való mentesítés. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 77.143/914. I/B. sz. rendeletével Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye útmestereinek a balesetbiztosítási kötelezettség alól való fölmentését mondotta ki, minthogy a vármegye az útmesterekkel szemben magára vállalta mindazon kártalanításokat, amelyeket az 1907. évi XIX. t.-c. baleset esetére való biztosításra nézve megállapít. Balesetbiztosítási járulékok fizetése. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 56.398/VI. D 1914. sz. ítélete szerint a balesetbiztosítási járulékért való szavatosság kérdésében felmerült vitás ügy elbírálása az 1907 : XIX. t.-c. 157. §-a alapján a m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal hatáskörébe tartozik. Igazgatási költségek szétosztása. Az Országos Pénztár elnöksége elrendelte, hogy az államkincstár által az 1913. évben elvállalt igazgatási költségek, a baleseti és betegsegélyezési teendők ellátásával megbízott osztályokban alkalmazott személyzet járandóságainak arányában a két ágazat terhére átkönyveltessenek. Egyúttal tudomásul vette az elnökség, hogy a megállapítás a betegsegélyezési ágazat-terhére 23*7Ö°/<>, a baleseti ágazat terhére pedig 76'30°,'o áthárulast eredményezett. Óvadékszerű baleseti járulékelőlegek. Az Országos Pénztár igazgatósága az 1907. évi XIX. t.-c. 43. §-a alapján az 1915. évi óvadékszerű baleseti járulékelőlegek kirovása tárgyában olykép határozott, hogy az 1915. évre minden oly esetben, midőn: 1. valamely munkaadó ellen jogerős bírói ítélettel megítélt követelés erejéig bírói foglalás, illetve végrehajtás vezettetik; 2. ha valamely munkaadó fizetőképessége tekintetében alapos aggályok merülnek fel s azok legalább két különböző helyről beszerzett egyértelmű információ alapján megerősíttetnek ; 3. valamely munkaadó ellen csőd nyittatik ; 4. valamely üzem helyének az üzem természetéből folyó gyakori változása a járulék későbbi behajtását előreláthatólag megnehezítené; 5. valamely üzem és az azt fentartó vállalat megszűnik ; 6. valamely külföldi munkaadó belföldön ideiglenesen tart fenn üzemet; 7. valamely munkaadó azt maga kéri, — óvadékszerű balesetbiztosítási járulékelőleg vettessék ki az illető munkaadóra.