Munkásügyi szemle, 1915 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 3-4. szám - A munkásbiztosítási iparpanaszok

84 Munkásügyi Szemle hogy sok szállító hihetetlenül nyomorúságos bért fizet a munkásainak. Fölemlíti, hogy a Nemzeti Textilművek »elég tisztességes díjat, 36, mások 44 fillért fizetnek ugyan egy ing megvarrásáért, de az alvállalkozók kezén ebből csak 8—10 fillér jut a nyomorgó munkásnők kezébe.« Az emlékirat itt mellőzi az Összehasonlítást az ausztriai és a szövetséges németországi ipari viszonyokkal, amely országokban a munkások sokkal kedvezőbb viszonyok között élnek és a munkabérek tekintetében is komoly védelemben részesülnek a kormány részéről. A német nyergesés szíjgyártó-munkások például 150 200 márkát keresnek, úgy, hogy más iparágak munkásai tömegesen tódultak ezeknek a munkáknak végzésére. Igaz, hogy a konfekciós-iparban a szövetséges országokban is kedvezőtlenebb a helyzet, mint az említett iparágban, mégis konstatálható, hogy a kormánykörök a munkások érdekeire is különleges figyelmet fordítanak. Az emlékirat ezután a munkások rekvirálása körül felmerült panaszokkal foglalkozik s helyteleníti, hogy a magyarországi iparosok ajánlatait osztrák szakférfiakkal bíráltafják felül. Befejezésképen az emlékirat oda konkludál, hogy a rendszer megjavítása érdekében szükséges volna az érdekeltségek meghallgatása. Gondoskodni kellene arról, hogy a cs. és kir. hadügyminisztériumba beosztassék a magyar kereskedelemügyi minisztériumnak egy vagy több olyan hivatalos közege, aki a magyar termelés viszonyairól tájékozva van. Szükség volna szállítási központi-tanács szervezésére, amely a hadügyminisztérium mellett tanácsadó és egyben ellenőrző szerepkörrel volna felruházandó. A kis- és középiparnak a hadügyi szállítások céljára való szervezése végett országos központi szervezet létesítésére volna szükség, ftz éhségbérek tekintetében felmerülő jogos panaszok megszüntetése és a munkások egyéb kívánságainak elbírálása tekintetében az emlékirat nem tesz javaslatot. A katonai szállítások és a munkabér. Gyakrabban megesett az utóbbi időben, hogy a hadügyi szállításokkal foglalkozó vállalkozók munkásaiknak a legnagyobb mértékben elítélendő izzasztórendszer alapján a megélhetési minimumon aluli árakat fizettek. Hogy az esetleg megszorult munkások kiszipolyozásának eleje vétessék, Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszter közbenjárására — mint a >Bud. Tud.« értesül — a honvédelmi miniszter már a legutóbbi versenytárgyalásnál nyertes cégeket kötelezte, hogy munkásaiknak meghatározott minimális munkabért fizessenek. E föltételek szerint a vállalkozók a katonai köpeny megvarrásáért a munkásnak legalább 2 K 25 f-t, a köpenybélésért 60 f-t, a nadrágért 1 K 20 f-t és a zubbonyért 1 K 20 f-t kötelesek fizetni a természetben nyújtandó szükséges mennyiségű cérnán kivül. A bányavállalkozók kártérítési kötelezettségének érvényesítése az alkalmazottak ellen. Érdekes kérdésben döntött a magyar kir. pénzügyminisztérium az 1914. évi 83,756. számú határozatával. -Kimondotta, hogy a bányavállalkozó abban az esetben, ha az alkalmazott az általa okozott kár értékének a keresetből való levonásába bele nem egyezik, a kárkövetelés erejéig az alkalmazott keresetét visszatarthatja ugyan, de a bányatörvény 248. §-ában megállapított pénzbüntetés különbeni kiszabásának terhe mellett köteles nyolc nap alatt kártérítési követeléseinek, illetőleg a visszatartott keresetre való igényének megállapítása végett az illetékes bíróság előtt eljárást indítani. A határozat indokolása szerint a bányatörvény 206. és 248. §-ai értelmében a bányavállalkozó különbeni pénzbüntetés terhe mellett köteles alkalmazottjainak munkabérét negyedévenként, a szolgálatból való kilépés alkalmával pedig tüstént megállapítani és kifizetni, olyan törvényes jogszabály ellenben, amelynek értelmében a bányavállalkozónak az alkalmazott által okozott kár erejéig ennek munkabérére nézve visszatartási joga volna, nincsen. De e mellett a jog általános szabályai, sőt az analóg esetekre intézkedő törvényeink (1899 :XLI., 1900: XXVIII. és XXIX. stb.) szerint is a visszatartási jog az ugyanazon jogviszonyból származó ellenkövetelésnek csak a biztosítása, de nem kielégítése céljából vehető igénybe. Mindezeknek természetes következménye, hogy a bányavállalkozó, ha alkalmazottjának keresetét kártérítés címén visszatartja, a közigazgatási bányahatóság előtt bírói ítélettel köteles igazolni nemcsak a kártérítési követelés nagyságát, hanem azt is, hogy követelésének kiegyenlítéséül a visszatartott keresetet igénybe veheti. (Bányászati és Kohászati Lapok.) Állástalanná vált iparostanoncok elhelyezése. A háború következtében számos mester hadbayonulás, vagy más ok miatt kénytelen volt üzemét beszüntetni vagy redukálni és tanoncait elbocsátani. Az ilyen indokból történt