Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Második közlemény.)

36 Munkásügyi Szemle esetében vélelmezni kell a szolgálati viszonyt, époly keveset mondunk, mintha azt jelentenénk ki, hogy szolgálati viszony fennforgása esetében vélelmezni kell a szolgálati viszonyt. Hiszen éppen az a kérdés, mikor forog fenn szolgálati viszony. Az elérni kívánt cél szempontjából nem teszi világosabbá e tautológiát az állandó szó sem. Állhatok én állandó viszonyban vállalkozóval is; hónapról-hónapra ugyanabba a mosóintézetbe küldhetem fehérneműimet; éveken át ugyanannál a szabónál rendelhetem meg ruháimat; mint textilgyáros, aki fehérítéssel vagy festéssel nem foglalkozom, állandóan ugyanabban a fehérítő- vagy kelmefestő-gyárban készíttethetem ki gyáram termékeit, sőt eziránt akár évekre terjedő kötelezettséget is vállalhatok; állandóan ugyanahhoz az ügyvédhez fordulhatok jogi, ugyanahhoz az orvoshoz egészségügyi tanácsért: mindebből azonban arra következtetni, hogy a mosóintézet, a szabó, a fehérítőgyár, az ügyvéd, az orvos, az én alkalmazottam, hogy köztünk szolgálati viszony áll fenn, nem lehet. Sem a felek szándéka, sem az alkalmazási viszony, sem az állandó alkalmazási viszony nem szolgálhat tehát kétség esetében ismérvül arra nézve, szolgálati szerződés forog-e fenn, vagy sem. Egyáltalán nincs is azonban szükség arra, hogy a felek szándékából az alkalmazási, vagy állandó alkalmazási viszonyból következtessünk a szolgálati szerződésre, ha a szerződés tényálladékát kellő, vagy lehető szabatossággal maga a törvény állapítja meg. Nincs szükség ezekre az ismérvekre a megbizással szemben, ha a törvény ezt az utóbbi szerződési típust nem alternative, hanem, mint javasoljuk, legfeljebb cumulative állítja a szolgálati szerződés mellé. Nincs szükség reájuk a vállalkozási szerződéssel szembén, ha a szolgálati szerződés törvényi tényálladékába bevonjuk a munkaadó hivatásszerű tevékenységi körében teljesített szolgálatokat is. A vállalkozási szerződéssel szemben annál feleslegesebbek a T.-ben felállított, itt kifogásolt ezek az ismérvek, mert éppen e szerződéssel szemben önként adódik, a dolog természetéből következik egy másik, csalhatatlan ismérv, melynek alapján, még ha nem is háztartási, gazdasági stb. munkáról van szó, mely munkák, t. i. minden esetben szolgálati szerződések tárgyai, szinte megcáfolhatlanul megállapítható az illető munkaszerződésnek szolgálati szerződési jellege. Ez az önként adódó, feltétlenül a szolgálati szerződés szabályainak alkalmazását involváló ismérv nem a munkaviszonynak állandósága, hanem az időbér, miután a vállalkozási szerződésnél a munka, már e szerződés törvényi tényálladékánál fogva időbérrel nem és csak a munka eredménye szerint díjazható. Ha azt látom, hogy pl. az ügyvédnek, orvosnak évi tiszteletdíj köteleztetett, akkor ezért és nem azért, mert munkaviszonya állandó (amit különben is mindig csak utólag állapíthatok meg, míg a kérdés már előbb is döntést igényelhet), joggal feltételezhetem, sőt megcáfolhatlanul fel is kell tételeznem, hogy szerződése szolgálati szerződés, mert a vállalkozási szerződésnek törvényi tényálladéka kizárja az időbért. Oly magától értetődő dolog ez, annyira folyománya a vállalkozási szerződés tényálladékának, hogy szinte feleslegesnek látszik az időbér fenforgásából a szolgálati szerződésnek fenforgására következtethető vélelmet a törvény szövegében is kifejezni. Miután azonban vannak, akik nem tartják kizártnak, hogy az ellenérték vállalkozási szerződés alapján is lehessen időbér: éppen e tévedés kizárása végett nem ártana a szolgálati szerződéssel kapcsolatban felállítani magában a törvényben azt a szabályt, hogy az oly munkaszerződés, amely szerint a munka időbérrel díjaztatik, a szolgálati szerződés szabályai szerint ítélendő meg. Míg, hatörvényhozásunk is arra, a vállalkozási szerződés törvényi tényálladékának ellentmondó és sok zavart előidéző álláspontra helyezkednék, hogy igenis képzelhető, lehetséges a vállalkozási szerződés is tiszta időbér alapján: a felek szándéka tekintetében legalább egyszerűen vélelmezhető