Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Második közlemény.)

Munkásügyi Szemle 37 volna, a szolgálati szerződés — és e vélelem jogosultságát bizonyára senki sem tagadná, — ha a munka időbérrel díjaztatik. IV. Javaslatunk szerint: 1. az 1299. §. szövege a következő volna: „A szolgálati szerződéssel az egyik fél — a munkavállaló — másnak háztartásában, gazdaságában, üzlete, vagy hivatásszerű tevékenységi körében teljesítendő szolgálatokra, a másik fél — a munkaadó — a megállapított ellenérték — a munkabér fizetésére kötelezi magát." Második bekezdés gyanánt esetleg hozzátehető volna: „A szolgálati szerződés szabályai alá esik továbbá minden oly szerződés is, amelylyel valaki ellenérték fejében másnemű szolgálatok teljesítésére kötelezi magát, ha a munkabér idő szerint van meghatározva." Vagy pedig esetleg: »Oly szerződés, melylyel valaki ellenérték fejében másnemű szolgálatok teljesítésére kötelezi magát, csak akkor esik a szolgálati szerződés szabályai alá, ha a felek ily szándékkal kötötték. E szándékot vélelmezni kell, ha a munkabér idő szerint van megállapítva.* 2. A megbízás tényálladéka csak az ingyenes munkaszerződésekre szoríttassék, emellett azonban a megbízási szabályok egy része bizonyos feltétel (ügyellátás) fenforgása esetében a szolgálati és vállalkozási szerződésre is kiterjesztessék. A megbizási szabályok közül melyek nyerjenek ily kiterjedtebb alkalmazást, ennek megállapítása kívül esik e vizsgálódásainak körén. (L. e részben a német ptkönyv 675. §-t.) Az 1362. §. és az 1363. §. első bekezdése ehhez képest módosítandó, az 1363. §. második bekezdése pedig törlendő. 1302. §.E szakasz első bekezdésének utolsó mondata szerint mindenesetre lejár a munkabér a szol álati viszony megszűntével. Amennyiben a munkabér a szolgálati viszony megszűntével tényleg megállapítható, ez a rendelkezés helyes. Helyes tehát az esetben, ha a munkabér idő, vagy a munka eredménye szerint van meghatározva. Nem érvényesülhet azonban, ha az az évi nyereségtől, vagy forgalomtól tétetett függővé. A szóban levő rendelkezés tehát ennek megfelelő módosítást igényel. Célszerű volna továbbá, az első bekezdés szórendjének megváltoztatásával arra utalni, hogy az abban foglalt rendelkezés nemcsak a munkaadó javára szolgál, amennyiben ugyanis ő a szolgálat teljesítése után köteles fizetni, hanem a munkavállaló javára is, amennyiben t. i. a munkabért az e bekezdésben megállapított időpontokban a munkaadó köteles megfizetni. Az 1302. §. első bekezdése ehhez képest következőképpen szólna: »A munkabért ellenkező megállapodás és helyi szokás hiányában a szolgálatok teljesítése után, ha pedig az bizonyos időszakok, mint napok, hetek vagy hónapok szerint meghatározva, egy-egy ily időszak elteltével, végül az évi fizetéssel alkalmazottakét utólagos havi részletekben kell kifizetni. A szolgálati viszony megszűntével mindenesetre lejár az a munkabér, mely időszak, vagy a munka eredménye szerint van meghatározván 1304. §. E szakasz különleges szabályt állít fel a munkabérbe való beszámítás és a munkabérre irányuló visszatartási jog tekintetében. Az általános szabály szerint le nem foglalható követelésbe is korlátlanul be lehet számítani az oly ellenkövetelést, mely ugyanazon jogalapból ered (1040. §.). A visszatartási jogra vonatkozó általános szabály szerint pedig a szolgáltatásra kötelezett egész szolgáltatását megtagadhatja, míg a viszontszolgáltatás egészen meg nem történik. Az általános szabálylyal, melylyel szemben az 1304. §. a munkavállalót bizonyos könnyítésben kívánja részesíteni, itt