Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - A budapesti munkanélküliek megszámlálásának eredménye 1. [r.]

364 Munkásügyi Szemle bizonyítja, hogy az összes kerületi pénztárak rendszeresítették a családtagok segélyezését — igaz ugyan, hogy a járulékok felemelése mellett. A németországi rokkantbiztosítás vagyona a mult évben is nagy mértékben szolgált közhasznú inténzmények létesítésére és fentartására. Az 1913. év végéig összesen 1.164 millió márkára rúgott a közhasznú célokra adott kölcsönök összege. Ebből munkáslakások építésére 482'6 márkát fordítottak, az előző évi 419"8 millióval szemben. Mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítésére 1197 millió márkát nyújtottak a biztosító intézetek. Ezenkívül azonban még 228 millió márkát adtak kölcsön közhasznú célokra ötezernél kevesebb lakossal biró községeknek. Ez az összeg tehát a mezőgazdasági népesség javát szolgálja. Általános jóléti célokra az 1913. év végéig 561*9 millió márka kölcsönt adlak ki az összes intézetek és pedig : kórházakra, gyógyintézetekre, rokkantmenházakra 133T1 milliót; közegészségügyi intézményekre, nevezetesen: fürdőkre, csatornázásra, közvágóhidakra 18T1 milliót; oktatásügyi, népnevelési intézményekre 93"6 milliót; egyéb közjóléti intézményekre 154 milliót. Saját intézményeikbe 79'3 millió márkát fektettek be a biztosító infézetek. A biztosító intézetek fentartanak 40 tüdőbeteg-szanatóriumot, 2 tuberkulin-állomást, 34 üdülőházat, 3 kórházat, 1 menházat, 1 gyógyintézetet reumás betegek részére, 1 fogorvosi intézetet, 1 erdei üdülőhelyet, 15 rokkantmenházat, 1 munkaközvetítő helyiséget és 1 menházat női kereskedelmi-alkalmazottak részére. MUNKÁS VÉDELEM. MUNKAVISZONY. A szervezett munkásság jogvédő intézményei Németországban. A szervezett német munkásság erőteljes fejlődése a jogélet terén is kifejezésre jut és az ily irányban több mint két évtized során elért eredmények minden elfogulatlan szemlélőnek teljes elismerését érdemlik ki. A német szakszervezetek egy statisztikai összeállítást bocsátottak ki a munkástitkárságok eddigi működéséről. A statisztikát kísérő jelentésben kifejezésre jut, hogy ezen jogvédelmi berendezések nélkül a nagy tömegek jogi érdekeinek védelmére gondolni sem lehetne. Az első munkástitkárság 1884-ben alakult s innen kezdve számuk mindinkább gyarapodott, úgy, hogy 1912. évben a munkástitkárságok száma 120 volt. A titkárságok legfontosabb feladata a felvilágosításnyújtás. 86 titkárságnál mindenkinek felvilágosítást adnak, aki csak oda fordul. Amíg a titkárságok egy része felvilágosítást ad, tekintet nélkül arra, hogy az odaforduló egyén munkás, önnálló iparos, vagy más társadalmi réteghez tartozik, más titkárságok csak munkásokat részesítenek jogsegélyben; mások ismét csak szervezetteknek, csak rokkantaknak, vagy csak özvegyeknek nyújtanak jogsegélyt; ismét mások a házicselédeknek és mezei munkásoknak nyújtanak jogvédelmet stb. Sok titkárságnál mellékesen egyéb teendőket is végeznek, így működésük körét állandóan tágítják és mindig szélesebb rétegeket támogatnak tanácscsal. Egyik legfontosabb tevékenysége a titkárságoknak a bíróságok előtti képviselet. 107 titkárság, tehát majdnem az összes, tevékenykedik ily irányban, mert a többi 13 kivételes esetekben ugyanis szintén átveszi a képviseletet, vagy pedig gondoskodik, hogy a szükséges jogsegély a központi munkástitkárság által nyújttassék. A titkárságok fentartásáról vagy maga a kartell gondoskodik, vagy pedig a tagok külön járulékából történik a fentartásuk; ezenkívül a szervezetek járulékot fizetnek a titkárságért, ha ezen szervezetek ily célra tagjaiktól nem szednek be semmit. A bányamunkások szövetsége egyedül kilenc titkárságot tart fenn ; a titkárságok fentartása érdekében a tagoktól szedett külön járulék 20—120 pfennig között váltakozik. Egész sorát a titkárságoknak részben a munkásszövetségek, részben a kartell tartja fenn ; egyes titkárságokat részben, vagy egészben a központi bizottság tartja fenn. Ezenkívül vannak a pártszervezetek és más munkásintézmények által fentartott titkárságok is. A rüstringen-wilhelmshafeni titkárság a község részéről hozzájárulást kap és a kóburgi titkárság teljesen községi és állami támogatásból tartatik fenn. Ezen titkárság ügyvitelére egy gondnokság ügyei fel, amely az állam és a község egy-egy képviselőjéből és a munkaadók és munkások két-két meghatalmazottjából áll. Hogy a munkástitkárságok, mint jogvédő intézmények milyen bizalomnak örvendenek és milyen jelentőségük van a jogélet terén, azt az ezen intézmények igénybevételére vonatkozó statisztikák bizonyítják. Tizenkét év alatt, amelyre a