Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - A budapesti munkanélküliek megszámlálásának eredménye 1. [r.]

356 Munkásügyi Szem/e fiktív egyénről töltöttek ki számlálólapot. Ama 2.500 munkanélküli, akik önként mondották be adataikat a központi irodában, jórészt a lakásukban hagyott felhívás és a falragaszok folytán jelentek meg. Mindazonáltal valószínű, hogy a munkanélküliek egy kisebb töredékét, dacára a szoros utánjárásnak, nem lehetett megtalálni, mások annak ellenére, hogy a különböző hírforrások útján a számlálás feltétlenül eljutott fülükhöz, egyik-másik okból (kétely az esetleges segély iránt, a hatóságtól való idegenkedése stb.) önként nem jelentkeztek. A leghiányosabb kétségtelenül a munkanélküli otthoni-munkásokra és a kereskedelmi alkalmazottakra és magántisztviselőkre vonatkozó felvétel volt, mivel ebben az osztályban még sok tekintetben téves álszemérem uralkodik a munkanélküliség bevallása tekintetében és számos esetben lehetett megállapítani, hogy az ezen osztályba tartozó munkanélküliek annak ellenére sem töltöttek ki magukról számlálólapot, hogy nevüket elhallgathatták volna. A munkanélküliek szoros szociálpolitikai fogalma alá nem tartozó munkátlanok az utólagos ellenőrzés bizonysága szerint alig kerültek a megszámláltak közé. A munkanélkülieknek ezt a helyes megállapítását elsősorban a kérdőív megfogalmazásának módja biztosította. A beérkezett számlálási anyagot a feldolgozás előtt alapos ellenőrzés alá vettük. Egyúttal sürgősen megállapítottuk azoknak a munkanélkülieknek a nevét, lakását és számát, akik a számlálóbiztosok megokolt jelentése szerint rögtöni segélyre szorulnak. Összesen a fővárosban 2.890, a vidéken 854 sürgős segélyre szorult munkanélkülit állapítottunk meg. Minthogy a munkanélküliek segélyezésére rendelkezésére álló összegből éppen ez időpontban utalványoztak harmadszor segélyeket, a számlálás alkalmával segélyre utaltak közül a fővárosban 440 egyénnek, a vidéken 4 egyénnek, a számlálási irodától közöltek közül tényleg a fővárosban 2.455, a vidékiek közül pedig 850 kapott 6, illetve a családosak 12 korona munkanélküli segélyt. A számlálólapok közé fogalmilag tévesen becsúszott munkanélküliek kiküszöbölése végett a számlálólapokat azután foglalkozás szerint csoportosítottuk, még pedig a népszámlálás alkalmával alkalmazott hivatalos jegyzék felosztása alapján, külön csoportosítva a fővárost és a vidéket, a férfiakat és a nőket. A számlálólapok ezen elsődleges ellenőrzése alapján meglehetett állapítani azt, azok a lapok, amelyek a könyvnyomdászok, könyvkötők, vas- és fémmunkások, nőtisztviselők által ellátott ellenőri kerületekből érkeztek be, általában teljesek voltak, addig más városrészekből beküldött lapokon nemcsak a mellékkérdések, de részben a legfontosabb kérdésekre vonatkozó válaszrovatok is üresen voltak. A hiányok pótlására tehát azt a számlálások gyakorlatában első kísérletet tettük, hogy körülbelül 4.786 munkanélkülit, akiknek a számlálólapján fontos adatok hiányoztak, levelezőlapok útján behívtuk a központi irodába, ezek közül 2.112-en önként meg is jelentek. A vidékre helyszíni kiigazítás végett 936 lapot küldöttünk vissza, amelyek közül 740-et sikerült többé-kevésbé kiigazítani. Minthogy a számlálás napján, sőt az azt megelőző időben sztrájk vagy kizárás a fővárosban nem volt, olyan munkanélküliek, akik valamely sztrájk folyama alatt, mint annak cselekvő részesei voltak munka nélkül, a megszámoltak közé nem kerültek. A számlálás sikerét nagy mértékben előmozdította az a körülmény, hogy a munkanélküliek nagy része közvetlen segélyt várt (pénzben vagy munkában) a megszámoltatástól, egy másik része pedig, különösen a biztosok és ellenőrök abban a meggyőződésben teljesítették rendkívüli lelkesedéssel és örömmel a reájuk hárított munkát, hogy az a munkanélküliség esetére való biztosításnak nélkülözhetetlen előzménye.