Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 10. szám - A budapesti munkanélküliek megszámlálásának eredménye 1. [r.]

Munkásüyyi Szemle 357 A számlálás eredménye. /. Általában. A felvétel útján összesen 30.144 drb, számlálólap érkezett be, ezek közül körülbelül 2.500-at maguk a munkanélküliek töltöttek ki a központi irodában. A kitöltött számlálólapok száma a revízió után 947 darabbal csökkent; a szomszédos községekből beküldött 7.011 számlálólapból pedig kiesett kiselejtezés folytán 275 számlálólap, az összes kiselejtezett számlálólapok száma tehát 1.222 volt. Volt tehát a fővárosban 20.624 (az összes egyének 75,9°/o-a), a szomszédos községekben 6.564 összesen 27.188 (ebből férfi: 23.862, nő: 3.326) a Központi Statisztikai Hivatal foglalkozási utasítása értelmében vett ipari és kereskedelmi munkanélküli, napszámos és háztartási munkás. Ha tekintetbe vesszük, hogy Budapesten a munkanélküli ipari segédszemélyzet közül férfi volt 90"3°/o-a, nő pedig 97°/o, a szomszédos községekben közel ugyanannyi (férfi 90°/o, nő 10'/°), viszont a népszámlálás adatai szerint 1911-ben az ipari segédszemélyzetben a férfiak és nők aránya úgy alakul, mint 79-l°/o a 20-9°/o-hoz, vidéken pedig közel ugyanúgy (82*8u/o a 17'2°/o-hoz) akkor a női munkanélküliségről megállapított arányt rendkívül alacsonynak kell mondani és közel esik a feltevés, hogy a munkanélküli nőket nem teljes számban sikerült felvenni. A számláló-biztosok különösen a nőknél számos munkanélküliként jelentkező ipari munkásnőt stb. nem vettek fel, mivel mint varrónőknek, szabónőknek, pincérnőknek stb- a foglalkozásával vele jár a munka időnkénti megszakítása. Mindazonáltal az alábbi tények mutatni fogják, hogy a szoros értelemben vett ipari alkalmazásban levő munkásnők munkanélkülisége elég tetemes volt. A számlálás főeredményeinek megítélésénél első sorban kell kiemelnünk azt, hogy a számlálás rendkívüli nagy arányú és általános ipari krizis-munkanélküliséget mutatott ki. Ezt igazolja az a körülmény, hogy az építőipar, amelynek a munkanélkülisége a puszta téli szezon-munkanélküliség idején a munkanélküliek felénél is többet szokott felölelni, alig egy ötödét (18 5u/o-át) szolgáltatta a munkanélkülieknek, holott egyfelől a vasés fémipar (19"3°/o), valamint a gépgyártás és közlekedési eszközök gyártása című iparcsoportok (8"l°/ft) együttesen a munkanélieknek több mint egy negyedét mutatták fel (27"4%). A számlálás napján kétségtelenül nem lehetett már a minden évben visszatérő téli munkanélküliségnek hatását kimutatni. Az építőmunkák, bár igen lassú arányban megindultak, továbbá a ruházati iparban (szabók, cipészek) is az idényszerű pangást felváltotta már a húsvét előtti szokásos fellendülés; de ezen szezonszerű iparágaknak felmenő konjunktúrájával szemben annál tisztábban mutatja a számlálás az ipar egyéb ágainak, de különösen a gyáripar, a vas- és fémipar, a gépgyártás, faipar hosszas pangásának körülbelül a tetőfokát. Ezt igazolja a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár taglétszámának a hanyatlása is. A biztosításra kötelezett tagok létszáma 1913. október 31-én 237.675, december 31-én 216.706, 1914. január 31-én 215.179, február 28-án már 218.449, 1914. március 21-én a számlálás napján 225.764 volt, március 31-én pedig 234.237 volt. A munkanélküliség tehát a tetőfokát február elején érte el, de a számlálás napjáig a munkáslétszám minimumától felfelé ebben az évben csak 10.000-rel javult. A számlálás napja után a pénztár tagjainak száma már egy hét alatt mutat újabb 10.000 emberrel való emelkedést, úgy, hogy azt lehet mondani, hogy a március 21-ikének megválasztása a gazdasági munkanélküliség adatainak tisztázása szempontjából a legszerencsésebb volt. Rendkívül szomorú adatokra jutunk, ha a Budapesten és a szomszédos községekben keresztülvitt számlálás eredményeit egybevetjük a munkanélküliségnek amaz arányaival, amelyeket más városokban hasonló