Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Munkásbiztosítás a képviselőházban

Munkásügyi Szemle 343 súlya nem nagy mértékben marad el. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szóban levő mellékfoglalkozás nem alkalmi természetű, nem is a hétnek egy-két kivételes napjára vagy a napnak egy-két órájára szorítkozik, hanem olyan állandó tevékenységet föltételez, amelyre nézve igénylőnek munkaerejével, csakúgy mint főfoglalkozása részére, az üzleti szokásnak megfelelő minden időben a szolgálatnak rendelkezésére kell állnia. Egyébként pedig az a tény, amely szerint igénylőnek önálló foglalkozásában biztosításra kötelezett alkalmazottai vannak és amelynek következtében ő a pénztárnak munkaadó tagja, nem zárja ki azt, hogy más jogviszonyban alkalmazotti minőségében a pénztárnak biztosított tagja ne lehessen. Ilyen összeférhetetlenséget az 1907. évi XIX. t.-c. nem állapít meg és elvi határozottsággal annak helyes alapja nincs is, figyelemmel arra, hogy az alkalmazottak által esetenként mellékesen gyakorolt önálló kereset címén őket a biztosításból kizárni csakis a biztosítás gazdasági és szociális céljainak sérelmével lehetne. A munkaadó és biztosított alkalmazott kettős jellege rendszerint is előfordul az otthoni munkásoknál, akiket pedig az 1907. évi XIX. t.-c. 2. §. kifejezetten is biztosítási kötelezettség alá helyezett. BALESETBIZTOSÍTÁS. Nem vasúti alkalmazott üzemi balesete. A m. kir. Kúria 1914. február lS-án kelt 1841 jl913. sz. ítélete. ítélet: A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az e részben nem vitás tényállás szerint a felperes férjét: K. L.-t az alperes tulajdonát tevő s az alperes üzemében működésbe hozott vasúti gőzmozdony akkor gázolta el, amikor K. L. a vasúti kocsikat a mozdonyhoz kapcsolta; helyes tehát a másodbíróságnak az 1874. évi XVIII. t.-c.-re alapított az az álláspontja, hogy a K. L. halálából a felperesre hárult kárért az alperes felelős, hacsak az idézett törvényben meghatározott mentesítő körülmények valamelyikének fenforgását nem bizonyítja. Az alperes nem is állította, hogy a balesetet erőhatalom, (vis major) vagy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye okozta; az pedig, hogy a balesetet az elhalt K. L.-nak saját hibája okozta: bizonyítottnak nem vehető. Az a körülmény ugyanis, hogy K. L. nem volt alperes alkalmazottja és a kocsik kapcsolását mégis végezte : a K. L. hibájául fel nem róható, mert a baleset az alperes üzemében történvén, az alperes' a balesetből származott károkért akkor is felelős, ha az elhalt K. L. nem volt az alperes alkalmazottja. Nem róható fel a K. L. hibájául az sem, hogy ő a kocsikapcsolást a kocsik és a mozdony közé állva akkor végezte, amikor a mozdony és a kocsik még mozgásban voltak, mert a kihallgatott T. G y. tanú vallomása szerint a mozdony és a kocsik csak lassú mozgásban voltak akkor, amikor K. L. a kapcsolás teljesítése végett azok közé lépett, már pedig ű. L. államvasuti ellenőr tanúvallomásából kitetszően, a kocsikapcsolás a járműveknek ilyen lassú mozgása közben tiltva nincs. Ezeknél fogva a másodbíróság ítéletét helyben kellett hagyni. Vasúti üzleti rendtartás rendelkezése ellenére megtett úton történt baleset. A m. kir. Kúria 1914. évi március hó 4-én kelt 3309/1913. P. sz. ítélete. ítélet: A kir. Kúria a másodbíróság ítéletének a m. kir. államvasutak elsőrendű alperesre vonatkozó részét megváltoztatja akképpen, hogy a nevezett elsőrendű alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja. Indokok: Az elsőrendű alperes a felperes kártérítés iránti keresetével szemben elsősorban azzal védekezett, hogy a balesetet a felperes megsérült gyermekének saját hibája idézte elő, amennyiben a sérültek a mezőhegyesi pályaudvarnak a felvételi épület felőli oldaláról nem a kocsiközlekedésre is alkalmas rendes úton, hanem a törvényerejű vasúti üzleti rendtartás 96. §-ának tilalma ellenére a vasúti pályatesten a II. és III. sz. sínpár között haladva akartak átmenni a vasúti pályatest túlsó oldalán fekvő 17. sz. vasúti őrházban levő lakásukra. A kihallgatott tanuk vallomásából megállapítható, hogy a felperes családtagjai, ha a pályatest egyik oldaláról a pályatestnek túlsó oldalán fekvő 17. számú őrházban levő lakásukra álmenni akartak, nem voltak kötelesek az alperes által említett rendes útra kerülni, mert a mezőhegyesi vasúti állomás főnöke, akit e tekintetben a rendelkezési jog megilletett, a felperes családtagjainak megengedte, hogy ezek a 17. számú őrházban levő lakásukra az említett őrházzal szemben a síneken keresztül mehessenek. A tanuk