Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - A magánalkalmazottak biztosítása Németországban

330 Munkásügyi Szemle való legalább 6—6 ülnökből áll. A felső választott bíróság nyilvános szóbeli tárgyalás alapján határoz, amely tárgyalásba az elnökön, vagy annak helyettesén kivül a birodalmi biztosító intézetnek két állandó tagját, két bírósági tisztviselőt, úgyszintén a munkaadók és a biztosítottak egy-egy biztosítási képviselőjét be kell vonni. (281. s köv. § ok.) A határozatot igénylő ügyeket legnagyobbrészt a járadék-választmány elöljárója egymaga dolgozza fel, aki azonban szóbeli tárgyalást is elrendelhet ülnökök bevonásával, vagy anélkül. A járadékválasztmány határozatai^ ellen rendszerint panaszszal (Beschwerde) lehet fordulni a választott bírósághoz, amely ugyanúgy, mint a megállapító eljárás során, az esethez képest szóbeli tárgyalás nélkül, vagy szóbeli tárgyalás alapján végérvényesen határoz. A járulékok felett való oly vitás ügyekben, amelyekben elvi jelentőségű törvényes rendelkezéseknek még meg nem állapított magyarázatáról van szó, a panaszos indítványára a választott bíróság köteles az ügyet saját véleményének megokolása mellett a felső választott bíróságnak átadni. (210. §.) Némely határozati ügyben a felső választott bíróság első fokon való döntésre is hivatott. A felső választott bíróság határozatai a határozati ügyekben éppen úgy, mint felülvizsgálati ügyekben láttuk, szóbeli tárgyalás nélkül, vagy szóbeli tárgyalás után hozatnak. A magánalkalmazott-biztosítás jogszolgáltató hatóságainak jogerős határozatai és ítéletei ellen, úgyszintén a határozati eljárás során hozott döntéseik ellen az eljárás újrafelvétele van megengedve, amelynek eredményeképen a megtámadott döntés hatályon kivül helyezhető és más döntés hozható. A magánalkalmazott-biztosításban nincs eljárási költség. Ha azonban valamely érdekelt fél szánt-szándékkal, az eljárás elhúzásával, vagy tévútra vezetéssel okozta az eljárás költségeit, azokat egészen, vagy részben terhére lehet róni. (311. és 312. §-ok.) A bíróságon kivüli költségekről a törvényben nincs rendelkezés. Azonban a tényállás felderítése céljából megengedhető, hogy a birodalmi biztosító intézet költségére az érdekelt képviselőt válaszszon. (A járadékválasztmányok, illetve a választott bíróságok, illetve a felső választott bíróság ügykezelési és eljárási rendeleteinek 29—33. §-ai, illetve 37—41., 46. §-ai, illetve 34., 42. §-ai). Helyreigazítás. A »Munkásügyi Szemle« folyó évi április hó 25-iki, 8-ík számában Méhely Kálmánnak »Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat címen megjelent cikke (296. lap második bekezdésében) a törvénytervezet indokolásából vett és idézőjelben közölt, tehát szószerinti idézetként következő szöveget tartalmazza: »A munkás könnyebben rászánja magát arra, hogy vélt igazát az ilyen, semmint a tiszta szakbíróság előtt keresse. Az a tudat, hogy ezt a siker reményével elvtársai előtt teheti, növeli bizalmát a fennálló társadalmi rend iránt.« Az előrebocsátott idézet azonban nem fedi a való szöveget, mert az eredeti szöveg valóságban a következő: »A munkás könnyebben rászánja magát arra, hogy vélt igazát az ilyen, semmint a tiszta szakbíróság előtt keresse. Az a tudat, hogy ezt a siker reményével és őt és viszonyait megértő bírák előtt teheti, növeli bizalmát a fennálló társadalmi rend iránt.« Ennyit az idézőjelben dűlt betűkkel nyomtatott tévedés helyreigazítására. A törvénytervezetnek és indokolásának nem »szószerinti« ismertetésébe és bírálatába becsúszott ténybeli tévedések ellen ezek után az óvatos olvasó maga fog védekezni. Ezért feleslegesnek tartom, hogy a cikkel szemben Francziaországot és a többi »hebehurgya latin népfajokat« is védelmembe vegyem. Dr. Pap Géza miniszteri osztálytanácsos, bíró