Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

19 Az értekezlet elhatározta, hogy egyöntetű eljárással a vidéki szervek alapszabályainak módosítását fogja elhatározni és a vonatkozó módosítás és indokolás elkészítésére Kalmár pozsonyi, Lázár szombathelyi, Zsombor soproni, Rudas győri és Bokor szegedi pénztári elnökökből álló bizottságot küldött ki, amely a legközelebbi jövőben, valószínűleg az Országos Pénztár legközelebbi igazgatósági ülésének napján ezen fontos tárgyban Dudapesten értekezletet tart, amely értekezlet határozataképpen a vonatkozó alapszabálymódosítás szövege a vidéki szerveknek is megküldetni fog. E hírhez csak annyit jegyzünk meg, hogy úgy Ausztriában, mint Németországban a pénztárak elnökeiket átalányösszeggel kártalanítják időveszteségükért. Még oly pénztáraknál is szokásban van ez, ahol az igazgatósági tagok s közgyűlési küldöttek megjelenési díjakat nem kapnak. Daleseti perek az 1907 évi XIX. t.-c. előtt és után. A »]ogtud. Közl.« ez évi 1. száma »A munkásbiztosítási bíráskodás és az állami hivatak cím alatt néhány példa kapcsán rámutat az Állami Hivatal ítélkezésének lassúságára és megállapítja, hogy a perek a régebbi jogállapot mellett hamarabb fejeződtek be, mint a szociális biztosítás új korszakában. Megfeledkezik a közlemény írója arról a nagyon lényeges különbségről, hogy a pénztárak a baleseti járadékot a határozat jogereje előtt folyósítják, ami a törvény előtti állapottal szemben nagyon lényeges, sőt döntő jelentőségű haladás. E különbség mellett is jogosult a panasz ; az Állami Hivatal személyzetszaporítása, amelyre nézve értesülésünk szerint előterjesztések is történtek — sikertelenül, nagyon kívánatos, kívánatos még az is, hogy a nagyon kis bírói személyzet hivatásától, az ítélkezéstől, adminisztratív munkával, a felügyelet gyakorlásával, ne vonassék el. Gyógyszerészek a munkásbiztosítás ellen. A >Gyógyszerészeti Értesítő« írja: »A munkásbiztosító pénztárra vonatkozó törvényes intézkedések revíziójánál kínálkoznék alkalom arra, hogy az osztrák példára behozott 30 és egynéhány százalék engedménynek csökkentésére lépéseket tegyünk. Osztrák kartársaink ez irányban tudvalevőleg memorandumot intéztek a kormányhoz, imponáló adathalmazzal, aktaszerűleg bebizonyítva, hogy 331/2°/o engedmény mellett a gyógyszerész feltétlenül ráfizet a pénztári gyógyszerszállításra. Nincs kizárva, hogy Áusztria gyógyszerészei a közel jövőben kényszereszközökhöz is nyúlnak jogos követelésük kivívására, mert az osztrák kormány, úgy látszik a szociáldemokratákra való tekintettel, nem tette jóvá azt az igazságtalanságot, amit a munkásbiztosító számára kötelező 32 százalék árengedmény elrendelése által elkövetett. A tulajdonosok és alkalmazott gyógyszerészek, mint a »Pharm. Post« is jelzi, Ausztriában ma egy táborban vannak tömörülve s joggal remélhető, hogy abban a pillanatban, mikor az egyesült testületek arra az elhatározásra jutnak, hogy az önvédelmi harcot megindítsák, nem akad majd oly alávaló, aki a szakmai szervezet zárt falazatán rést üssön. — A munkásbiztosító pénztár revíziója kapcsán nemcsak a százalékengedmények követelésével űzött túlkapásoknak kellene és talán lehetne is gátat vetni, de talán arra nézve is törvényes garanciákat nyerhetnénk, hogy a pénztárak fizetési kötelezettségüknek pontosan eleget tegyenek.« A gyógyszerészeknek azt a kívánságát, hogy a pénztárak pontosan fizessenek, méltányosnak tartjuk. Ellenben az engedmény csökkentése a munkásbiztosítás megbénítására s arra vezetne, hogy a ma is súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő pénztárak, a tagok segélyigényeit lennének kénytelenek leszállítani. Már pedig bizonyos, hogy a gyógyszerészek kedvéért a tagok ezt nem tűrnék el. A Wiener Allgemeinen Arbeiter Kranken- und UnterstützungsKasse 1912. évi jelentése szerint a pénztárnak 1912. év végén 142.118 kötelezett és 33.597 önkéntesen biztosított, tehát összesen 175.697 tagja volt. Az 1911.'évi létszám 167.543 volt. A pénztár 5,168.403 K. összbevételével szemben az összkiadások összege 5,101.398 K. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok a pénztárnál is éreztették hatásukat s ennek tulajdonítható, hogy az 1910. évi 496.112 K és 1911. évi 223.341 K. felesleggel szemben az 1912. évi felesleg 67.005 K. volt. Csak az értékpapírok árfolyamcsökkenése 170.000 K. volt. A költségekből 2,505.056 K. volt táppénz (a járúlékbevétel 50"9%-a), 146.553 K (2-98u,o) gyermekágyi segély, 155.625 K. temetkezési segély (3*16%>), 284.494 K-t (578%) fordított a pénztár kórházi ápolásra, 1,113.968 K-t 22-64°/u orvosokra, gyógyszerekre, fürdőkre stb. és 17.583 K-t (0'36'Vf) lábbadozók gondozására.