Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Gróf Tisza István a munkásbiztosításról

20 Munkásügyi Szemle A kezelési költségek összege 667.006 K. volt (a járulékbevétel 17-34%-a). A pénztár aktív vagyona az 1912. év végén 5,364.286 K. volt. Az előfordult megbetegedési esetek száma 77.948, a betegségi napok száma 1,580.639 volt. 100 tagra esett 44"4 megbetegedés, egy megbetegedésre 20'3 és egy tagra 9 : 0 betegségi nap. A jelentés bővebben foglalkozik az orvosok és gyógyszerészek és a pénztár között felmerült ellentétekkel és az ennek folytán felmerült nehézségekkel. Megegyezés orvosok és pénztárak között. A németországi orvosok és pénztárak képviselői az utolsó órában megegyeztek az orvosi szerződések ügyében s így elmaradt az orvossztrájk, melyre már mindkét fél elkészült. A megegyezést a belügyi államtitkár közvetítette s az egyezség főbb pontjai a következők : Minden biztosítási hivatalnál orvosi névjegyzéket vezetnek. A pénztári szolgálatra pályázó orvosnak ezen jegyzékbe fel kell magát vétetni. A pénztárak csak a jegyzékben nyilvántartott orvosokat alkalmazhatják. Az az orvos, ki alapos ok nélkül, három esetben visszautasítja a neki felajánlott állást, töröltetik a jegyzékből. A pénztárak annyi orvost alkalmaznak, hogy 1.350 tagra, ahol a családtagokat is kezelésben részesítik, 1.000 tagra jusson egy orvos. A díjazások tekintetében az egyes szerződések fognak intézkedni s általánosságban csak annyit állapítottak meg, hogy a díjazás módja és magassága — a pénztárak fizetőképessége és a helyi viszonyok tekintetbe vételével — az orvosok igényét méltányosan elégítse ki. A szerződések az egyes pénztárak vagy pénztári szövetségek és az illető pénztár szolgálatában álló orvosok között köttetnek. E célra minden biztosítási hivatal kerületében a tényleg pénztári szolgálatban levő orvosok bizalmi férfiakat választanak. Ha nem sikerül a megegyezés a pénztárral, akkor egy paritásos választolt bíróság dönt a szerződés kérdésében. A választott bíróság elnöke hivatali személy. Az orvosi rendszerek változatlanul maradnak és csak az orvosok és a pénztár közös megegyezésével változtathatók meg. Ez a megegyezés — mely vonatkozik az államvasutak vállalati pénztárára és a bányatársládákra — 10 évre köttetett s tíz év után évenkénti felmondással szüntethető meg. A szerződés végrehajtására és az ebből keletkező vitás kérdések eldöntésére Berlinben egy paritásos bizottság szerveztetik, melynek elnökét a belügyi államtitkár nevezi ki. Az alsó-ausztriai orvosok és a pénztári szövetség között is létre jött a megegyezés. Január elsejével újra megkezdték a szolgálatot azok az orvosok, akik már mult évi február hó elseje óta sztrájkoltak. A megegyezés szerint az orvosok beleegyeznek abba, hogy a felülvizsgáló orvosok rendszerét — mely eddig csak Bécsben volt meg — a vidékre is kiterjesztik. A szerződések szövegét újból állapították meg s rendezték a honorárium kérdését. Önkéntes tagokul a pénztárak csak oly egyéneket vesznek fel, kik a munkásosztályhoz tartozóknak tekinthetők, a honorárium kérdésében azonban nem tesznek különbséget az önkéntes és kötelezett tagok között. Az összes orvosokat baleset esetére biztosítja a szövetség, akik a nyugdíjtörvény hatálya alá tartoznak, azoknak a nyugdíjjárulékait is fizeti. A magánegyesülési pénztárak szerepe Németországban az új törvény szerint. A szakmai magánegyesületi pénztárak (Freie Hilfskassen) a legrégibb betegsegélyző pénztárai Németországnak. A munkásbiztosítás újabb szabályozása folytán ezen pénztárak jelentősége nagyban csökkent, de azért továbbra is részei maradnak a szociális biztosítás szervezetének. A régi törvény szerint az ily pénztárak tagjai fel voltak mentve a kényszerpénztárakba való bejelentés alól. Az új törvény ezt a generális felmentést nem ismeri. A munkaadó köteles minden alkalmazottját az illetékes pénztárnál bejelenteni, az alkalmazott azonban — ha igazolja, hogy tagja valamely Hilfskassenak — kérheti a kényszerpénztárba való befizetés alól való felmentését. Az így nyert felmentés az ugyanazon pénztárnál való tagság egész idejére szól. A munkaadó azonban az ő járulékrészletét az ily tagok után is köteles a kényszerpénztárba befizetni, viszont ez a járulékok egyrészét visszatérítheti a magánegyesületi pénztárnak. A németországi szakszervezetek és szövetkezetek népbiztosítási intézménye, melynek megalakítását annak idején ismertettük, a magánbiztosító társaságokat is reformokra kényszeríti. A »Vikforia«. mely tudvalevőleg a legnagyobb ilynemű társaságok közül való, közzé teszi, hogy mostantól kezdve a népbiztosítás után semminemű tantiemeket nem fizet.