Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 9. szám - Az angol munkásbiztosítás. 1. [r.] A betegség esetére való biztosítás a gyakorlatban

Munkásügyi Szemle 317 bari többnyire magánosok tartanak fenn és igazgatnak) utasítsa. A kormány ezen kötelesség mulasztását semmi más nem mentheti, csak az, hogy az orvosok reákényszerítették ezt a kikötést. Oly esetekben, midőn bakteorológiai, vagy szakvizsgálat, specialista tanácsa, sebészi szakorvos, szemész, fogorvos, operatív beavatkozás, Röntgen-vizsgálat útján történő kórisme stb. szükséges, a páciens a biztosítási alapból »kielégítő kezelést«, a gyakorlatban egyáltalán semmiféle kezelést sem kap, még akkor sem, ha a liszta-orvos maga esetleg ily kezelésre képesített is. Bizonyos, hogy ez a törvénytelen állapot sok esetben a betegségi időtartam kitolását és ezzel a pénztárak jogosulatlan megterhelését okozza, ami a rokkantbiztosítás életbeléptével az anyagi helyzetre még érezhetőbben fog kihatni. c) Kórházak hiánya. Ahol a liszta-orvos a páciensnek a »kielégítő kezelést« nem nyújtja, ott a biztosítási-bizottság sem tartja kötelességének, a páciensnek a szükséges kórházi kezelést nyújtani, abból kiindulva, hogy ezt amúgy is megszerezheti minden nehézség nélkül. A vizsgáló bizottság egész másként ítéli meg ezt a feltevést. Nagyon gyakran a beteg nem tud semmiféle kórházba bejutni, más esetekben 8, 10 és 13 hétig kell egy üres ágyra várnia, amely időre a pénztárnak a táppénzt fizetni kell. A kórházakban mutatkozó hiány leginkább a terhesség, női bajok, altesti bántalmak és nemi betegségeknél, továbbá tüdővésznél érezhető. A vizsgálat megállapította, hogy Anglia a betegápoló intézeteket illetőleg sokkal rosszabbul áll, mint Német- vagy Franciaország s nincs egy grófság sem, amelyben a népesség 1.000 tagjára több mint 2 ágy jutna. A legrosszabbak a viszonyok természetesen a kisebb városokban és a környéken. A betegek nem kerülhetnek gyorsan a kórházakba, az alapítóktól ajánlólevelet kell hozni, gyakran 2\^—30 shilling heti összeget, vagy legalább is a felvételi díjat kell fizetni, táppénzüket beszolgáltatni stb. pedig gyakran a beteg még a kórházba vitelével járó költségeket sem tudja előteremteni. Ezek az állapotok bizonyára súlyos okai a túlnagy táppénzfizetésnek. A vizsgáló bizottság javasolja ezeknek a bajoknak a megszüntetése érdekében, hogy minden biztosítottnak, aki kórházi ápolásra szorul, ezt feltétlenül megkapja, hogy a biztosítási választmányok a kórházakkal megfelelő egyezségeket kössenek és hogy, ahol kellő számú kórház nincs, a helyi hatóságok kényszeríttessenek ilyenek felállítására. d) A szakszerű kórisme-megállapítás hiánya. A páciensekkel túlterhelt orvosok diagnózisai minden kritikán alul vannak, A páciensekkel rendszerint néhány perc alatt végezni kell; alig, hogy elmondja zavarosan a betegségének szimptomáit, az orvos azokat emésztési zavaroknak, szorulásnak, fejfájásnak, köhögésnek, vagy hasonlónak minősíti és írja a szokásos gyógyszert. A következmény, hogy a betegek tömegesen egészen hamis kezelésben részesülnek, állapotuk nem javul, de gyakran rosszabbodik és a pénztáraknak fizetni kell a táppénzt, hacsak a tag gyorsan bekövetkező halála meg nem menti őket ettől. De még ha az orvos valamely nagyobb bajt sejt is, vagy kétségben van, mást nem tehet, mint a beteget valamely kórházi klinikára utasítja, ami természetesen szintén csak a nagyobb városokban lehetséges. A vizsgáló bizottság sürgős követelményként állítja fel ezen állapot megszüntetését; kívánja, hogy a lisztaorvosnak módot kell adni, minden esetben más orvos véleményét is kikérni, hogy mindenütt lehetőség legyen specialistáktól kórismét, Roentgenvizsgálatot stb. beszerezni. Mindezen feladatokat, a szervezendő állami felülvizsgáló orvosok elláthatnák. ej A liszta-oruosok külön követelései. Sok orvos a biztosítottaktól díjazást követel, ha olyan kezelést nyújt, amely a biztosítási-bizottsággal kötött, fentebb említett, egyezmény szerinti szolgáltatásokat meghaladja. Ha a tagnak a szemét, orrát, fogát stb. kezeli, Roentgen-sugárral megvizsgálja, operálja, sokszor ha csak kötést ad, az orvos külön díjazást követel, de sokszor még az ily betegségekben szenvedő részére adott legegyszerűbb gyógyszerrendelésért is. Az ilyen eljárást el kell tiltani.