Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az 1912: VIII. t.-c. hatása a gazdasági munkásbiztosításra

Munkásügyi Szemle 301 SZEMLE. • ^ • MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. Az 1912: VIII. t.-c. hatása a gazdasági munkásbiztosításra. Irta : Fáy Gyula. Az 1912: VIII. t.-c. a gazdasági munkásbiztosításon két gyökeres módosítást eszközölt. Nevezetesen egyrészt a baleseti segélyezés kedvezőbbé tétele mellett a kötelező balesetbiztosítás elmulasztóira büntetést mért, másrészt önkéntes nyugdíjbiztosítást állított fel, amelybea földmívesek akárminő idős korukban beléphetnek s amelyben legalább 10 évi tagság után 65 éves korban a nyugdíj mindenkinek feltétlenül kijár. Az előbb említett büntető rendelkezés a kötelezően biztosított gazdasági cselédek létszámát lényegesen nem emelte, mert hiszen a gazdasági cselédek a községi közegek által évenkint egyszer hivatalból iratnak össze. A büntetés terhe tehát csak a meglevő cselédlétszámon felül évközben felfogadott cselédek pontosabb bejelentésére gyakorolhatott befolyást. Az évközi létszámemelkedés azonban különben sem tesz ki nagy kontingenst. Ugyanez a büntető rendelkezés ellenben a gazdasági gépmunkások kötelező balesetbiztosításánál már jelentékeny létszámszaporulatot idézett elő. Míg ugyanis az 1911. évben nevük megjelölése nélkül átalányban (egy-egy biztosítási kötvényre átlag 10 munkást véve) összesen 126.800 gazdasági gépmunkás, továbbá nevük egyénenkint való megjelölésével 25.976 munkás, vagyis együtt 152.776 egyén volt biztosítva, addig az 1912. évben már az átalányban biztosítottak száma 195.610-et, továbbá az egyénileg biztosítottaké 31.619-et, vagyis együtt 227.229-et tett ki; az 1913. évben pedig az átalányban biztosítottaké 255.610-re, továbbá az egyénileg biztosítottaké 35.442-re, vagyis együtt 291.052-re emelkedett. A két év alatt tehát a létszám majdnem megkétszereződött. Ha már most vizsgáljuk, hogy a balesetbiztosítás kedvezőbbé tételének mi volt a kézzelfogható eredménye, első sorban az látjuk, hogy a két év alatt 147 egyén kapott magasabb baleset miatti rokkantsági járadékot az évi 120 koronánál, amely a régi törvények szerint egyenlő összegben volt megállapítva mindazok részére, akiknek munkabírása a balesett miatt több mint 50°/o-kal csökkent. A 147 egyén közül 15 kapott teljes munkaképtelenség címén évi 240 koronát, tehát a régi törvény szerinti járadék kétszeresét, 21 egyén évi 180 koronát, 98 egyén évi 168 koronát és 13 egyén évi 144 koronát. 190-et tett ki azoknak a száma, akik az új törvény szerint is munkabírásuk 50°/o-os csökkenése címén évi 120 koronás járadékot kaptak. De ezenkívül 109 egyén volt, aki, miután munkabírása a baleset miatt csak kevesebbel mint 50°/o-kal csökkent, a régi törvények fentebb említett rendelkezései értelmében járadékot egyáltalán nem kaphatott volna. Ugyanez a 109 egyén az új törvényes rendelkezések értelmében, amelyek már a munkabírás 25°/o-os csökkenése esetén is megfelelő járadék nyújtását írják elő, évi 60—96 koronás járadékhoz jutott. A baleset miatti halál esetén adott segély a régi törvények értelmében tekintet nélkül a hátrahagyott család nagyságára, minden esetben 400 korona volt. Ez a rendelkezés oda módosult, hogy ahol kettőnél több 14 éven aluli gyermek maradt hátra, a segély a harmadik gyermektől kezdve fejenkint számított 100 koronával emelkedik. Ezen a címen eddig 33 család kapott 500 korona, 15 család 600 korona, 13 család 700 korona és 5 család 800 korona segélyt, az eddigi maximális 400 korona helyett.