Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat

300 Munkásügyi Szemle volna abból, ha kezébe a másodpercek tizedrészét is mutató kronométer adunk. Ne kívánjuk a társadalmi fejlődést törvényekkel siettetni, mert ez sehol sem sikerül. Lehet ugyan törvényes szabályozásokkal a törvénytervezet által intendált irányokban bizonyos eredményeket elérni, ezek azonban mindig torzszülöttek, vadhajtások, amelyeket az egészséges fejlődés csak nagy áldozatok árán tud magából később kiizzadni. Miképpen az általános ipari bíráskodásra vonatkozó külföldi utalások, még hiányosabbak és félrevezetőbbek a békéltetésre vonatkozók. Tetszett volna, ha mást nem is, legalább a szociális állami szabályozásokra, az étatizmusra annyira hajlandó szakembereknek, mint Stieda-nak erre vonatkozó adatait közölni. Könnyen hozzáférhető a német nagy közgazdasági-lexikon, amelynek 4. és 5. kötetében úgy a Gewerbegericht, mint az Einigungswesen-re vonatkozó statisztikai adatok e szabályozások híveinek tollából származó cikkekben eléggé bizonyítják e törekvéseknek teljes eredménytelenségét. Kérdem most már, szükségünk van nekünk ezekre a kísérletekre ? Természeti erők pusztításától, kivándorlástól, politikai viszonyoktól annyira sanyargatott közéletünknek módjában áll-e ily luxus kielégítése, amelyet az országban senki nem kíván és amiről a külföldi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a hivatalos állások szaporításán kívül tőlük semmiféle eredmény sem várható ? A magyarországi közgazdáknak inkább mint bármely más országbeli kollégáiknak, a német kathéderszocialista professzorok helyett azt a patriárchális bölcs felfogást kellene követniök, amelyet a közgazdasági tudományoknak igazi marsallja, a cambridgei Marshall Alfréd képvisel, akinek a közgazdaságtanról irott hatalmas műve az ipari kombinációk, a munkaadók és munkások szövetkezetei és ellenszövetkezetei feletti megfontolásokat tárgyalásaiból egészen kihagyja. Marshall szerint »ezek a különböző szervezkedési áramlatok nagyon festői jelenségek és oly regényes átalakulások sorozatát mutatják, amelyek szociális berendezéseinkben majd az egyik, majd a másik irányban változásokat látszanak indikálni. Ezeknek a szervezkedéseknek a befolyása kétségkívül nagy és még mindig növekvőben van. Ámde ezt a befolyást túlozzák. Azt hiszik, hogy ezek a folyton változó szabályozások és alakulatok a haladást irányítják, pedig csak kicsiny örvénykék, amelyek a haladás felszínén kavarognak. És noha korunkban jelentékenyebbnek is látszanak, mint bármikor előbb, ma éppen úgy, mint azelőtt, a haladást évezredes törvényeknek lassú, mély, erős sodra képviseli, amelynek tendenciáit nem lehet felismerni, de amely áramlat mindig átalakítja azokat a nagy hangon hirdetett szabályozásokat, amelyeket muló kéz alkot. A törvényes békéltetésnél is a legnagyobb nehézség annak felismerésében rejlik, hogy melyik az a normális síkfelület, amelyről a bíróságok határozatai nem térhetnek el anélkül, hogy a saját autoritásukat tönkre ne tegyék.« Az előadottakat összefoglalva, véleményünk szerint az ipari bíróságokról szóló egész tervezetet el kell tenni az irattárba, az 1908. évi ipartörvény tervezet mellé. A jövőre nézve pedig annak a reményünknek óhajtanánk kifejezést adni, hogy nem fognak más ily tervezgetésekkel előállani, amelyek senkinek sem kellenek, amelyek azonban az ipari munkásoknak és munkaadóknak csak bajt, kellemetlenséget és fölöslegesen előidézett izgalmat okoznak.