Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat

Munkásügyi Szemle 291 toknak tökéletesebb elvégzése mégis szükségessé tette azt, hogy mint hírlik, az életbeléptetés terminusát 1915. évi január hó 1-ére halasszák, ami egyszerű egy §-os novellával elintézhető. A polgári peres eljárás tehát ekkor állítólag a kor igényeinek megfelelő helyes rendezéshez fog jutni; ha ez tényleg ily tökéletes módon reformáltatott, mindenekelőtt néhány évig kísérlet volna végzendő annak alapos megállapíthatása végett, vájjon ez az általános polgári perrendtartás az ipari jellegű perek szempontjából miféle további különleges pótlásokat fog igényelni. Hagyjuk meg egyelőre itt is az új peres eljárást; majd meglátjuk, miben kell kiegészíteni. A sürgősséget tehát az 1911 : I. t.-c.-re való utalás egyáltalában nem indokolja, sőt ez éppen ellenkezőleg, még várakozási állapotba való helyezkedést ajánl. A második döntő körülmény, amely az egész javaslat félretevése mellett szól, az, hogy ipari bíráskodásról lévén szó, a munkásbiztosítási bíráskodásra nézve is incidentaliter rendelkezéseket kellett felvennie. Már pedig a munkásbiztosítási bíráskodás rendszere a legszorosabb kapcsolatban áll magával a munkásbiztosítás rendszerével. Munkásbiztosítási törvényünk reformjának a kormány által elfogadandó alapelvei pedig még nincsenek tisztázva; lehetséges tehát, hogy az 1907 : XIX. t.-o reformja a munkásbiztosítási bíráskodás tekintetében oly gyökeres változásokat fog involválni, amelyek e tervezet 45—46. §-aiban kontemplált rendezésnek újabb módosítását kívánnák. Amikor pedig a kormánynak elhatározott szándéka az új munkásbiztosítási törvényt még ez év végéig tető alá hozni, amit minden közérdek, minden fórum, az érdekeltségnek minden ágazata sürgősen kíván és amely törvény megalkotásában ennyi előkészítés után már semmi nehézség sincs, akkor igazán fölösleges pár hónapra szóló törvényes rendezéseket létesíteni. A munkásbiztosítási bíráskodásnál a jogszolgáltatásnak egységesebbé tétele, a rendes bírósági szervezettel való szorosabb kapcsolatot kíván; e végből a munkásbiztosítási bíráskodás a kir. táblák, legfelsőbb fokon pedig a kir. Kúria szaktanácsára volna bízandó. Megtehetjük-e ezt, avagy más szerényebb megoldással kell-e megelégednünk, azt mind a munkásbiztosítási törvény reformja fogja csak megmondhatni. Odáig tehát ideiglenes intézkedéseket tenni teljesen fölösleges. Amennyiben az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslatról a sürgősség hamis érvének megcáfolása dacára is érdemleges véleményt kell mondanunk, a tervezetből mindenekelőtt a munkásbiztosításra vonatkozó mindennemű vonatkozást a jelzett okokból törlendőnek vélem. Ezek az intézkedések a javaslat III. fejezetébe lévén foglalva, visszafelé menve a II. fejezet következik, amely a békéltetésről szól. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács hivatalos közlönyének (1914. évi április hó) ehhez a második részhez kevés szava van: »Üres szappanbuborék az egész. A kötelező békéltetés és döntő bíráskodás, amint az indokolás helyesen jegyzi meg, magasabb fejlődési fokot feltételez és abból az ipari bíróságoknak és a békéltető tanácsnak a tervezetben lefektetett tervezete mellett a munkásság nem kér.« A munkásságnak ezt a véleményét a munkaadók is szórói-szóra aláírják. Ez az egész második fejezet tehát úgy amint van, törlendő. Mert sokkal komolyabb létfeltételekkel kell küzdenünk, semmint hogy üres szappanbuborékokkal játszadozhatnánk, azoknak torzító tükrözésében és színpompájában gyönyörködhetnénk. Erre semmi szükség sincs. Mielőtt az ipari békéltetés kérdését részletesebben taglalnám, még csak a javaslat első fejezetéhez kívánnék általánosságban hozzászólni. Ez a tulajdonképeni ipari bíráskodást annyiban módosítja, hogy az elsőfokú