Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat

Munkásügyi Szemle iparhatóság igénybevételét ezentúl csupán fakultatívvá teszi, s az eddigi második fórumot, a kir. járásbíróságokat nevezi ki elsőfokú ipari bíróságokká. Ez az egész javaslatnak egyetlen józan, helyes intézkedése. Azt a »békéltetéshez« hasonló nagy vívmánynak hirdetett másik újítást azonban, hogy a 30.000 lakosnál népesebb községekben az ipari bíróság feladatait a járásbíróságok a munkaadók és munkások közül paritásos alapon választott ülnökök közreműködésével lássák el, az ipari béke és a helyes jogszolgáltatás érdekében szintén elvetendőnek tartom, miként arra alább még részletesebben visszatérek. Az egész törvényjavaslatból tehát megfelelő módosításokkal csupán az 1—9., a 47. és 48. §-okat vélem meghagyhatóknak. Az egész tervezetből csak annak a megállapítása maradna, hogy minő perek tartoznak az ipari bíróság hatáskörébe, s hogy az ipari bíróság a kir. járásbíróság; ezt még kiegészíthetjük annak a hatáskörnek a körvonalozásával (7. §.), amelyet a községi bíróság és az ipartestület képvisel. A törvényjavaslat »sürgősségének« érvét tehát a fentiekben megcáfolván, a javaslat részletes taglalására térhetek át. Újból hangsúlyozom, hogy véleményem szerint az egész törvényjavaslat fölösleges, időelőtti, meg nem érett; minden intézkedése, amely az iparhatósági bíráskodásnak fakultatívvá degradálásán és a járásbíróságoknak ipari bíróságokká való kinevezésén túl megy, szociálpolitikai kísérletezés. Már pedig a munkásbiztosítási törvényünknek ilyesfajta kísérletezéseivel magunkat már alaposan megégettük. Kell-e külön ipari bíróság ? Egyáltalában van-e szüksége az ipari bíráskodásnak külön törvényre ? Mint már említettem, e szükségesség mellett egyedül az a körülmény szólhatna, hogy az elsőfokú iparhatóság ítéletében megnyugodni nem kívánó panaszosok ne legyenek kénytelenek ezen az első huzavonán is keresztül menni, hanem közvetlenül léphessenek a járásbíróság, tehát a szakbíró elé. Minthogy a javaslat emellett fakultatív alapon az iparhatósági bíráskodást is fentartja, mert minek töröljük el ott, ahol, mint például sok ipartestületnél, rendőrhatóságnál, vagy városi elöljáróságnál kitűnően bevált, megszokták, megelégedéssel alkalmazzák, — ez az intézkedés mint jogokat tágító, kényszertől felszabadító, több szabadságot, független választást nyújtó engedély, megkönnyítés, helyes irányzatú reform, örömmel üdvözölhető. Ha tehát semmiképpen sem lehetne bevárni az új munkásbiztosítási törvényt és a polgári perrendtartás néhány éves gyakorlatából ily külön törvényes intézkedés szükségessége tekintetében kialakulandó tapasztalatokat, — akkor ily mértékig való külön szabályozás nem volna kifogásolható. A laikus ülnököknek paritásos bevonása. Bármily siralmas képet nyújt is a paritás a munkásbiztosításnál, itt is következetesen tovább vezetik. De a paritás alkalmazása már csak következménye a laikus ülnökök beállításának; ha tényleg szükség van ülnökökre, akkor bizony a munkásoknak és munkaadóknak paritásos igénybevételétől már alig lehetne eltekinteni. Az első, a fontosabb kérdés tehát annak megállapítása, vájjon tényleg van-e szükség ülnökökre, mily megfontolások vezettek ülnökök beállítására, fogják-e ezek a tőlük várt eredményt nyújtani, s a kivánt eredményt mily módon érhetnők el tökéletesebben. Az ülnökök alkalmazására az a gondolat vezetett, hogy a járásbírák nem lehetnek az ipari-, gazdasági- és munkáskérdés minden terén tájékozottak; a hivatásos bíró csak a pártatlan és jogtudó vezetést képviseli, a