Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat

289 Nagyon üdvös, hogy a munkásbiztosítási bíróságok segéd- és kezelőszemélyzete végre biztos elhelyeződést nyer és megszabadul attól az állapottól, hogy sok gazdája van, akik közül azonban az, akinek a jutalmazás módjában lenne, erre nem hajlandó, aki pedig az érdemes munkást szívesen támogatná előrehaladásában, annak nincsenek meg hozzá az eszközei. Mennél hamarabb jön ez a változás, annál jobb és ettől még azt az egészséges fluktuációt is méltán remélhetjük, hogy a rendes bíróságok kebelébe vissza-visszatérő személyzet útján a rendes igazságszolgáltatás néha kissé lassan haladó szellemébe is üdébb szociális gondolatok és eszmék kerülnek. Nem hisszük, hogy e szerény soroknak a teljesen kidolgozott javaslat intézkedéseinek sorsára befolyása lehetne és az energia, amelylyel a javaslat a Pp.-val való egyidejű életbelépésre törekszik, bizonyára a javaslatot legnagyobb részben csorbítatlanul fogja törvényeink közé sorakoztatni. De ha ez be is következik és ha a javaslat mindenben helyeslésünkkel nem is találkozott, — ezt mégis egy nagy haladásnak tekintjük, mert minden új szervezés az élet fejlődése, a mozdulatlanság pedig a visszaesés, a sorvadás kezdete! Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat. Irta: Méhely Kálmán, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének igazgatója. A kereskedelemügyi kormányzatban előállott személyi változások a minisztérium működésének a legutóbbi évek folyamán inkább konzerváló jelleget adtak és csak igen mérsékelten történtek kezdeményezések. Új törvényjavaslatok alig kerültek véleményezés alá. Ezt örömmel láttuk, mert mindenesetre jobb, mintha gyár módjára ontják az oly törvénytervezeteket, amelyekre a közönségnek szüksége nincs, amelyeket a közviszonyok "nem kívánnak és a gyakorlatban vagy egyáltalában tekintetbe sem jönnek, vagy ha alkalmazásukat forszírozzák, csupán bajokat okoznak. A kormányok működésének nem az adja meg mértékét, hogy mennyi új törvényt alkotnak; becsületes adminisztrációt kívánunk, az egészséges szabad fejlődés akadályainak elhárítását, nem pedig elméleti célokat szolgáló szabályozási kísérleteket. Amikor a kereskedelemügyi minisztérium a mult hó 7-én kelt körrendeletével egyszerre két új törvényjavaslatot (a vasárnapi munkaszünetről és az ipari bíróságról) vetett a szakérdekeltség véleményezése elé, az 1907/1908. éveknek elhamarkodott törvényalkotására emlékeztető szomorú hangulat fogott el. Mi ez ? Amikor az ország vagyonosodása nem bir lépést tartani az államra rótt feladatokkal, amikor minden erővel a többtermelésre, a nagyobb produktivitásra kellene törekednünk, akkor nincs sietősebb dolgunk, mint oly törvények létesítése, amelyek ezzel éppen ellenkező tendenciákat látszanak támogatni ? Az ipari munkaviszony még nincsen kialakulva; folyton változó zavaros folyamat, melyet nem lehet szabályokba szorítani. Az ipari munka, a szociális élet folyamata annyira komplikált, hogy hiú kísérletezgetés minden oly törekvés, amely ennek megnyilvánulásait §-okba kívánja foglalni, hogy ne mondjam, szabályozni, sőt mesterségesen fokozni és irányítani. Igaz, hogy vannak betegségi tünetei; ámde egyes ily tünetek orvoslása még súlyosabb más bajoknak válhat okozójává. Mint ahogy nagyon sok oly gyógyszer van, amely az egyik betegséget ugyan meggyógyítja, de más szerveket megtámadva, új betegségeket okoz. 3