Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Megjegyzések az ipari bírósági javaslathoz

288 ítélésének, de az ügyek gyorsabb elintézhetésének a T. XVII fejezetében statuált kihágásoknak a munkásbiztosítási bíróság elé, esetleg az elnök egyes bírói hatáskörébe való utalása, mert itt nemcsak az elintézés szakszerűbb volta várható, hanem a vitás tényállás tisztázásával egyben az esetnek összes, úgy magán-, mint büntetőjogi vonatkozásai egyidejű megoldást nyerhetnének. Általában első fokon a munkásbiztosítási bíróság elé vinnők mindazon magánjogi vonatkozású ügyeket, amelyeket végső fokban most az Állami Hivatal bírói osztálya lát el és ezzel kapcsolatosan a T. 182. §-ának a rendes bírói út fenhagyását kimondó intézkedését elejtendőnek véljük, mert ez úton számos ügy már az elsőfokú bíróság döntésével felebbezés hiányában befejezést nyerne, ezzel legalább az Állami Hivatal munkaterhe is némileg könnyíttetnék és emellett ezen ügyek legtöbbje amúgy sem tisztán magánjogi természetű, hanem dominál rajtuk a munkásbiztosítás szociális közjogi vonása is. Nem indokolt, hogy ha már a javaslat a munkásbiztosítási bíráskodás új területén ahhoz a helyes felismeréshez jutott, hogy a jó ítélkezéshez a nagy bírói tanácsok nem szükségesek és megelégszik 2 ülnök alkalmazásával, — miért ragaszkodik a régi területen a drága és nehézkes 5-ös tanácshoz. Az iparbíróságok és a járásbíróságok is, mint egyes bíróságok sokkal nagyobb értékű perekben ítélkeznek majd és még sincs sehol az ülnökök ily nagy száma előírva, ezenfelül mindig csak zavarokra adhat okot, ha ugyanegy bíróságnál ügyek szerint más-más összetételű tanácsokat kell alakítani. A feltartóztathatlan fejlődés követelményének tudjuk be, hogy végre módot ad a javaslat arra, hogy szükség esetén a munkásbiztosítási bíróságnak ne csak elnöki állása, hanem helyettes elnökének, vagy elnökeinek állása is külön bírói állásként legyen szervezhető, mert például a budapesti bíróságnál, amelyre a javaslat is nyilvánvalóan céloz, csaknem tarthatlan állapotokat teremtett az a helyzet, hogy egész munkásságukat e bíróságnak szentelő bírák, az elnököt kivéve, beállíthatók nem voltak. A munkásbiztosítási- és ipari bíráskodás terén létesítendő és az elnöki kinevezés útján a lehetőség határáig szigorúan keresztülviendő egységes vezetést és személyi kapcsolatot a legnagyobb elismeréssel fogadjuk ugyan, azonban a javaslat szabályozása e feladat megoldásánál részben felesleges és céltalan, részben a legalkalmasabb egyén megválasztásában még nehézséget is okozhat. Ott ugyanis, ahol a munkásbiztosítás ügyforgalma egy bírót teljesen le nem köt, vagyis ahol az egyesítésnek nincs leküzdhetlen akadálya, — a kapcsolatot a javaslatnak már azon parancsa is kellően biztosíthatja, hogy a munkásbiztosítási bíróság elnökéül is az iparbíróságnál eljáró bíró nevezendő ki, ami egyúttal azt is fogja jelenteni, hogy a munkásbiztosítási bíróság elnöke a javaslat intenciójához képest a járásbírák közül vétetik, mert hisz a javaslat úgyis a járásbíróságokat avatja iparbíróságokká. Ott azonban, ahol a munkásbiztosítási bíróságnak olyan peranyaggal kell megküzdenie, hogy az elnök nemcsak más ügyek intézéséhez nem juthat, hanem mellette még több bíró is teljesen igénybe vétetik, vagyis ahol az összes elnöki és helyettes elnöki állásokat amúgy is külön bírói állásként kell szervezni, — az egységes vezetés és személyi kapcsolat teljesen ki van zárva és itt semmi értelme annak, hogy a külön szervezett állásokra mégis csakis járásbírák legyenek kinevezhetők, miután az egyéb szolgálat alól való felmentés mellett előnyösebb, ha a kinevező hatóság szabadon választhat és a megfelelő embert onnan veszi, ahol éppen találja, anélkül, hogy esetleg formális áthelyezésekkel kelljen operálnia. Ez a helyzet egyelőre ugyan valószínűleg csak Budapesten igényel figyelembe vételt, de a mondottak helyességén annál kevésbé változtat, mert a javaslat maga is bevallja, hogy éppen e szakaszának intézkedéseit első sorban és egyelőre kizárólagosan a budapesti bíróságra vonatkoztatja.