Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Megjegyzések az ipari bírósági javaslathoz

Munkásügyi Szemle 287 könnyebben alkalmazkodhatnak a zavaros helyzet lazaságához. Helyesebb volna tehát az iparbíróság e szerepének a német példa ellenére való teljes mellőzése és ennek a békéltetési feladatnak egy arra hivatott, ugyancsak pártatlan és szakképzett adminisztratív közegnél, esetleg az iparfelügyelőknél való meghagyása, akiknek az 1893. évi XXVIII. t.-cikk 35. §-ában igen szűkre szabott működési köre a javaslat intézkedéseinek szellemében kitágítandó és akik a szükséges segéderőkkel is felruházandók volnának. A döntésszerű véleménynyilvánítás azonban teljesen elhagyhatónak mutatkozik, mert az egyezség meghiúsulta esetén a vélemény elfogadása nem várható és mert a kiegyenlítés ügye a lehetőség határai között eléggé előmozdíttatik már azáltal, ha a pártatlan állami közeg vezetése alatt álló bizottság, vagy tanács a tényállást és az ellentéteket hitelesen tisztázza és a kölcsönös kívánságokat békítőleg közvetíti. Ha a felek békére egyáltalában hajlandók, akkor ez is meghozza az eredményt, békés szándék nélkül pedig a bíróság célba vett eljárása sem segít. Végül a javaslatnak a ^ vegyes rendelkezések« címe alá felvett új hatásköri- és szervezeti szabályai érdemelnek figyelmet, amelyek a szerény elnevezésnél jóval többet nyújtanak és amelyek a munkásbiztosítási bíráskodásban jelentős eltolódást okoznak. A javaslat azonban mégis kissé szűkkeblűén járt el ahhoz képest, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. szétforgácsolt hatásköri rendszere mellett az eljárás egységesítése terén mennyi lenne a javítandó és hogy a kívánatos koncentrációra némi kis toldással mily könnyű lett volna most az alkalom. A javaslat azon kijelentésénél ugyanis, hogy rövidesen már amúgy is az egész törvény átható reformja következik, megnyugtatóbban hatott volna legalább az összekuszált hatásköröknek most keresztül viendő rendezése, mert a jövő törvényhozási alkotásai mindig bizonytalanok és mert a munkásbiztosítási szakbiráskodás mellőzhető úgy sem lévén, az összes vitás ügyek ideterelése a teljes reformnál sem okozott volna nehézséget, mert a törvény anyagi-, jogi-, vagy szervezeti intézkedéseinek nagyobb megváltoztatása esetén legfölebb bizonyos igények teljesen megszűntek volna és azokat az újonnan létesítendő tartozások komplexuma váltotta volna föl. Azoknak az ügyeknek tömegével nevezetesen, amelyeket a javaslat most a munkásbiztosítási bíróságokhoz átutal, még távolról sem záródik be azon kérdések köre, amelyek a biztosítási- és bejelentési kötelezettség, a bejelentések körül elkövetett mulasztások és azok következményei, úgy a tagsági viszony és azzal kapcsolatos jogosítványok stb. tekintetében összhangzó megítélést és kezelést igényelnek. így, teljesen talányszerű, hogy a kétségtelenül összesítő irányzat elvi álláspontja mellett miért feledkezett meg a javaslat a T. 29. §-ában érintett azon esetekről, amidőn a megkárosítást kötelezett tag viszi véghez, holott éppen a munkásbiztosítási bíróság tudhatja legjobban a tag igényének esetleg korábbi elbírálásából, hogy melyek azok a segélyek, amelyeknek erejéig a pénztár megkárosíttatott és hogy a segélyigénybevételre ürügyül használt körülmények közül valamelyik megtévesztésből eredhet-e és mennyiben. Ezt az esetet t. i. nem látjuk beilleszthetőnek a javaslat 45. §-a 1—3. pontjaiba, amennyiben ezekben csak az alkalmazott és munkaadó, illetőleg a munkaadók vagy önként biztosítottak és a pénztár között felmerülő igényekről és megtérítésekről történik említés, holott a T. 29. §-a az összes tagokra, tehát úgy a kötelezettekre mint az önként biztosítottakra egyaránt kiterjed. Hasonlóan kiesett az új szabályozásból a T. 42. §-a, miután a javaslat 45. §. 2. p. csak a munkaadóknak a betegségi biztosítással járó befizetéseiről és megtérítéseiről beszél, holott itt csak a levonás letiltásáról van szó, pedig ez is szorosan összefügg azzal a most már a munkásbizt. bíróság elé kerülő kérdéssel, hogy nem tett-e eleget a munkaadó már előzőleg befizetési kötelezettségének. Határozott előnyére válnék a felmerülő jogkérdések egységes meg-