Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Megjegyzések az ipari bírósági javaslathoz

Munkásügyi Szemle 285 és mert a törvényhozásnak módjában lenne a különben elég sanyarú helyzetben lévő ügyvédséget ezen igen csekély keresetveszteségért is azon sokkal egészségesebb úton kárpótolni, hogy a perenkívüli ügyeknek most a községi jegyzők ellátására adott csorbítatlan egész tömegét az ügyvédekhez tereli, ami kétségkívül az összes jogviszonyok rendezettségére és az egyéb perek csökkentésére is előnyösen hatna azáltal, hogy aszeptikusán és profilaktikusan elejét venné a tudatlanul és helytelenül lebonyolított ügyletekből származó zavaroknak. Nem tartjuk az ügyvédi képviselet megengedését kívánatosnak már csak azért sem, mert a munkaadóknak rendszerint módjuk lenne ügyvéd segélyét igénybe venni és ezen lehetőséggel legtöbbnyire élnének is, míg a munkavállalók csak kivételesen, legfölebb az ipari gócpontokon a szakszervezeti ügyészek útján juthatnának abba a helyzetbe, hogy ügyvédi támogatásban részesüljenek. Ez a különbség pedig a munkavállalóknak amúgy is gyengébb gazdasági helyzetét még csak rontaná, miután az ügyvéd a munkaadó oldalán tudásánál fogva arra mindig képes lesz, hogy a fenforgó tényállásból olyan, ha utóbb nem is igazolható, de plausibilis védekezést szerkesszen, amely a hosszú és részletes bizonyítást mellőzhetlenné teszi és amely a munkavállalót az így bekövetkező kiéheztetéssel jogai legnagyobb részének gyakori feláldozására kényszeríti. De ha a jobb sorsra érdemes magyar ügyvédi karnak nehéz gazdasági válsága és még inkább ebből táplálkozó túlzott érzékenysége miatt e kérdés erőszakolása nem is látszik időszerűnek és ha az ügyvédképviselet eltiltásának ridegen' következetes érvényre emelése szintén szülhet adandó esetben bizonyos méltánytalanságokat, amelyek az elv szigorával szemben engedmények tétele mellett szólnak, — attól semmikép nem szabad elzárkózni, hogy az iparbíráskodásban, hacsak ezt egész valójából kiforgatni nem akarjuk, — az ügyvédség csak lényegesen más feltételek mellett nyerhet elhelyezést, mint amily feltételeket neki egyéb törvényeink szabnak, miután azt, hogy ezen szakbírósági kör az ügyvédség teljes és minden irányban való szabad beavatkozását meg nem tűri, még azok is fentartás nélkül elismerik és hirdetik, akik egyébként az ügyvédségnek az iparbíróság elé való bocsátását hangosan követelik.1) Ezen nélkülözhetlen korlátozásoknak pedig a körül kell forogniok, hogy az ügyvédi közbelépés esetleg csak igazolt betegség, vagy más, a fél személyes megjelenést kizáró ok esetén engedtessék meg, de semmi körülmények között ne lehessen ok a féllel megejtendő értekezések és a szükséges információk beszerzése címen halasztásokra. Ennek a korlátozásnak enyhébb formája, vagy elejtése mellett viszont az biztosítandó, hogy az ügyvéd képviselete és jelenléte dacára maga a fél is a Pp. 226. §-ában felállított határokon túlmenőleg mindenkor személyes megjelenésre legyen kötelezhető és hogy az ellenfélre pervesztés dacára az ügyvédi képviselettel felmerült költségek — és pedig mindenkor csak a mérsékelten eszközlendő bírói megállapítás szerint — csak annyiban legyenek átháríthatok, amennyiben az ügyvéd igénybevételét valamely méltánylandó különös körülmény tette indokolttá. A munkavállaló megbízó javára ezenfelül az is a törvénybe foglalandó, hogy az irásos díjkikötések is hatálytalanok és hogy a munkavállaló ellen az iparbírósági eljárással kapcsolatos díjak és kiadások semmi más alapon, mint a bíróság megállapítása alapján, nem is érvényesíthetők, aminthogy az ilyen szabályozásnak már eddigi jogrendünkben is meg van az előrement példája.'2) Ami már mást a békéltetés tervezett új rendjét illeti, ezért lelkesedni nem tudunk. Minden bíróság eszmei fogalmával jár, hogy a rendszerint határozat formájában jelentkező véleményének nyomában a szankció is következzék és ami ezzel ellentétben áll, a bírói feladatok szempontjából ') Lásd így dr. G. Baum = Anwaltschaft und Arbeitsgerichte c. id. munkája 21. lapján. 2) Lásd az 1907. évi XIX. t.-cikk 166. §-át.