Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Megjegyzések az ipari bírósági javaslathoz

Munkásügyi Szemle 275 esetenként és ritkán igénybe vett laikus, - nézetünk szerint okvetlen arra az eredményre kell jutnunk, hogy a hivatásos bíró a laikus fölött határozott és nagy fölényben van, mert csakis neki van módja tisztsége állandóságában olyan acélozottságot és gyors áttekintőképességet szereznie, amelyen a feleknek, vagy képviselőiknek igen sokszor csak hatásvadászó ügybeállítása megtörik és amely a feleknek gyakran a való tényállás elburkolására irányzott törekvése mellett is biztosabban az igazság felismeréséhez vezet; míg laikus bíráknál mindig közelfekvő a veszély, hogy politika , vagy osztályhangulatuk ügyes felkeltésével megtévesztetni engedik magukat.1) Eltekintve ugyanis a laikus bírónak azon előnyétől, — hogy a mindenkori kormánytól teljesen és minden irányban független, aminek azonban nagyobb jelentőséget azért nem tulajdoníthatunk, mert a mai bírói szervezetek és kulturfok mellett a bírósági ügyek mikénti elintézésének kormányhatalmi befolyásolásáról komolyan már alig lehet szó — a mostani hivatásos átlagbíróval szemben, aki a legkülönbözőbb jogügyek tömegével foglalkozik és csak ritkán jut az ipari- és kereskedői szolgálati viszonyban gyökerező egyes érdekösszeütközések elbírálásához, a laikus iparbiró előnyére legfölebb az lenne talán felhozható, hogy szakmájának körülményeit és szükségleteit jobban ismeri, ennélfogva gyorsabban és ^könnyebben szerez tájékozódást mindkét fél méltánylandó érdekei felől. Ámde éppen akkor, amidőn a törvényhozás az eddigi kétségtelenül szomorú tapasztalatokon okulva, az új esküdtbírósági novella megalkotásával a perdöntő hatalmat az esküdtbirák kezéből már amúgy is kivette és az esküdtbíráskodást a hivatásos bírák gyámkodása alatt csak formailag hagyta meg és amikor a kereskedelmi peres eljárásban az új polgári perrend életbeléptetésével az eddig fennállott kereskedelmi ülnöki-rendszert is megszüntette, amidőn tehát nyilvánvalóan a hivatásos bírói jogszolgáltatás kifogástalanabb és magasabb rendű volta elismerésének álláspontjára helyezkedett, — a súlyos következetlenség vádja érheti a törvényhozást, ha az ipari bíráskodás szakszerűségét a laikus ülnöki intézményre való visszanyúlással kívánja előmozdítani, holott e célból más és megfelelőbb eszközöket is vehet igénybe. Mindezzel csak annak a nézetünknek akarunk kifejezést adni, hogy szerencsésebb megoldást láttunk volna abban, ha az 1913. évi VII. t.-cikk 1. és 2. §-aiban foglalt intézkedések példájára a javaslat az ipari bíráskodást az ülnöki intézmény teljes mellőzésével az egész vonalon erre a szerepre külön és hosszabb időre kijelölt bírákra bízza, mert ily módon e kirendelt bírák a folytonosan ipari ügyekkel való foglalkozásuk közben az ipari és kereskedői világ különleges körülményeit és érdekeit teljes alapossággal amúgy is megismerték volna és ezáltal mindazon előnyöket egyesíthették volna magukban, amelyeket egyrészt a hivatásos bírói tisztség magával hoz, másrészt, amelyek a külön szakszerű inmeretekből következnek. Ennek a rendezésnek még az az előnye is lett volna, hogy az ügyek ellátása mindenesetre könnyebb és gyorsabb lett volna, ami pedig éppen az ipari bíráskodásnak egyik főkövetelménye, miután az senki előtt, aki bírói testületek működésébe csak némi betekintést nyert, nem is lehet vitás, hogy az egyes bíró mindig mozgékonyabb, mint a testületileg szervezett bíróságok, amelyek már a több tagból való alakítás formaságainál és az elkerülhetlen hosszas tanácskozásoknál fogva is nehézkesek és kisebb expeditiv képességűek. Az ipari bíróságoknak laikus ülnökökkel való szervezése azért sem rokonszenves előttünk, mert nem tudjuk belátni, hogy mi alapon követelhetik az ipari- és kereskedelmi körök ezt a jogszolgáltatási autonómiát, amidőn az orvosnak, mezőgazdának, művésznek stb. stb, nem adjuk meg >) Fontosnak tartjuk annak kiemelését, hogy olyan kimagasló jogászunk is, mint Fodor kúriai bíró úr, már érintett dolgozatában a laikus bírákkal szemben — és pedig ugyancsak Iheringre való hivatkozással, — hasonló aggályokat táplál.