Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Megjegyzések az ipari bírósági javaslathoz

276 hasonlóan a jogot, hogy az ő hivatásbeli pereikben szintén hasonfoglalkozásúak ítélkezzenek, holott az egyenlő elbánás ezt követelné és az azonos élethivatású ülnökök szakértelmére támaszkodó érv az ő javukra is szól. Az ipari és kereskedelmi köröknek e kedvezményben való részesítése olyan egyenlőtlenséget és előjogot szül, ami méltán felkeltheti a többi társadalmi osztályok elégedetlenségét és féltékenykedését. Az ülnökök bevonásának a gyakorlatban különben nincs is meg az az eredménye, amit az intézmény hívei tőle várnak, t. i. hogy az ítélkezésben az ülnökök felfogása jusson nagyobb mértékben érvényre, miután a tapasztalat éppen arra tanít, hogy a hivatásos bíró a döntést még ülnökök mellett is feltétlenül kezében tartja és a képzelhető legritkábban fordul elő, hogy a tanács a vezető hivatásos bíró véleményével szembehelyezkedjék. Ez pedig egészen természetes jelenség, ha meggondoljuk, hogy az átlagos hivatásos bírót is jogászi élőképzettsége és az ítélkezés folytonos gyakorlásából előálló nagyobb technikai és logikai készsége, az elfoglalt álláspont megszokott megindokolásából folyó fejlettebb cáfoló képessége, az Ítélkezés logikai küzdőterén nem iskolázott ülnökbíróval szemben annyira felvértezi, hogy különböző felkészültségük nézeteltérés esetén valósággal olyan erőviszonyt teremt, mint amilyen a középkor Istenítéletének páncélos lovagja és mezítelenül, egy száll karddal reábocsátott elitéltje között volt, amidőn a csodák középkori világában még várakozó kétséggel nézhettek ugyan az ily küzdelem kimenetele elé, a mai reális világban azonban ily mérkőzés végét mindenki tudhatja és az eredmény előre biztos voltában gyökerező céltalanság, magának a mérkőzésnek felidézését sem javasolja. Azt azonban a mondottak dacára is ei kell ismernünk, hogy a javaslat álláspontja mellett szól a külföldi intézményeknek hasonló szabályozása, bár ezt nem tekinthetjük döntő körülménynek akkor, amidőn mi oly időpontban vesszük fel az új szabályozás fonalát, amikor az elfogulatlan jogászvilág a laikus bírák közreműködése folytán megvalósulni remélt ábrándokból mindenütt már amúgy is kezd kijózanodni. Egyetlen egy szempont van csak, amely felfogásunk szerint is nagy súlylyal esik a mérlegbe az ipari bíróságoknak ülnöki szervezése javára és ez abban a körülményben rejlik, hogy ezen bíróságoknak feladata első sorban nem a viszályoknak bírói döntéssel való megoldása, hanem a felek kibékítése és az ügy egyezségi rendezése, ez pedig könnyebben érhető el, ha a bíróság tagjai a felek szaktársaiból kerülnek ki, akiknek intő szava a felekre már csak az érzelmi közösségnél fogva is jobban hat, mint a hivatásos bíró bármely alapos kitanítása, miután a felek és pedig különösen azoknak a munkavállalók közül kikerülő része, a hivatásos bíróban — bár indokolatlanul — legtöbbnyire csak egy idegen és ellenséges hangulatú hatalmi tényezőt látnak. Ha már most e nagyon fontos szempontnak, úgy az érdekelt körök hangosan megnyilvánult kívánságainak és a külföldi példáknak hatása alatt el kell fogadnunk azt. hogy az iparbíróság szervezése ülnökök bevonásával történjék és a javaslat ezen alapgondolatának kiküszöbölése már alig várható — úgy mindenesetre csak elismeréssel adózhatunk a javaslat szerkesztőjének azért, hogy elejtve a szabályozásnak azon módját — amelyet a német, francia, belga és még több más törvény követ1) --arra az ösvényre lépett, amelyen e részben az osztrák és sok egyéb törvényhozás'2) haladt M Lásd az 1901. évi szeptember hó 29-iki német törvény 10 és 12, az 1884. évi december hó ll-iki francia törvény 1, az 1896. évi november hó 20-iki törvénynyel módosított 1889. évi július hó 31-iki balga törvény 69, az 1889. évi augusztus 14-iki portugál törvény 6, az 1904. évi május hó 16-iki St.-Gallen-kantoni törvény 4 és az 1897. évi május hó 12-iki Genf-kantoni törvény 16. §-ait. -< Lásd az 1896. évi november hó 27-iki osztrák törvény 7, az 1881. évi június 15 iki norvég törvény 21, az 1889. évi április hó 29-iki Basel-kantoni törvény 22, az- 1895. évi december hó 22-iki Zürich-kantoni törvény 4, az 1899. évi április hó 23nki törvénynyel módosított 1893. évi január hó 15-iki Solothurn-kantoni törvény 16. §-ail, azonfelül az 1893. évi június hó 15-iki olasz törvény 3 és 1900. évi április hó 3-iki dán törvény 1. §• át.