Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 7. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat bírálata

270 Munkásügyi Szemle JOGGYAKORLAT 1 ••• 1 JOGGYAKORLAT JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Az 1907. évi XIX. t.-c. 55. §. utolsó bekezdésének értelmezéséhez. A magyar királyi Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1912. P. 79/2 számú, 1913. évi december hó 11-én kelt ítélete. ítélet: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a pénztár felebbezésének helyt adva, igénylőt a nevezett pénztár igazgatósága által megállapított 15 korona 75 fillér összeget meghaladó igényével elutasítja. Megokolás: Az elsőfokú bíróság Ítéletének megokolása a tényállást helyesen és tüzetesen tünteti fel. A jogi okfejtést is helyt állónak találta a felebbviteli bíróság mindazokban a részeiben, amelyekben kifejtést nyert, hogy a peres igény nem volt a maga egészében megállapítható. Ellenben az elsőfokú ítéletnek azt az igénylő javára szóló álláspontját, amely szerint az 1907. évi XIX. t.-c. 55. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése csak olyan esetre szól, amikor a biztosított az orvosi és gyógyszerköltségeket a táppénz mértékének megfelelő pénzösszegből nagyjában fedezni képes, olyan esetben pedig, amikor a táppénz a betegségi eset súlyos volta következtében az indokolt gyógykezelési költségek fedezésére egyáltalában nem elegendő, akkor a szóbanlévő törvényes rendelkezéstől el lehet térni s az összes indokolt^ orvosi eljárásnak és szükséges gyógyszereknek költségét meg kell a pénztárnak térítenie, a felebbviteli bíróság nem tehette magáévá. Bármennyire kétségtelen ugyanis, hogy a biztosítottak helyzetének szempontjából méltányossági tekintetek szólnak a választott bírósági ítéletben érvényesült megoldási mód mellett, mégis, az 1907. évi XIX. í.-c. 55. §-a utolsó bekezdésének, 67. §-ának utolsó bekezdésével való összevetéséből s a törvényes rendelkezések létrejöttének előzményeiből kételyen felülállóan nyilvánvaló, hogy azokban a kivételes és rendkívüli helyzetekben, amikor a pénztárnak nem áll módjában gyógytényezőknek a biztosítottak részére természetben való kiszolgáltatása s jelesül akkor, mikor mint a perbeli esetben — szerződéses orvosok nem állanak rendelkezésére, a pénztár jogosítva van az orvosi gyógykezelésnek és a gyógyszereknek természetben való nyújtása helyett a pénztári tagnak a táppénz mennyiségének megfelelő pénzösszeget adni s ezzel a jelzett betegségi segélyeket mintegy megváltani. Következik ez a törvény 55. §-a utolsó bekezdésének határozott szövegéből, a törvénynek azzal teljesen összhangzó s azt megvilágító indokolásából. Ez az indokolás éppen arra a tényállásra utal, amelyben > orvos hiányában«, továbbá különösen abban az esetben, ha a biztosított tag betegsége alatt a magyar szent korona oszágainak területén kívül tartózkodik, a pénztár szerződéses orvosával természetben való gyógyítás lehetetlen, amikor is a pénztárt az előzetes megegyezés nélküli, tehát egyoldalulag felszámított orvosi költségekkel megterhelni nem lehet. Folytatólag pedig említi ez az indokolás, hogy az előző törvény ilyen esetre csak a táppénz felének megfelelő megtérítést rendelt, minthogy azonban ez a mérték a legtöbb esetben nem tekinthető az ingyen orvosi gyógykezelés és gyógyszerek ellenértékének, ezért az új törvénynek javaslata az egész táppénznek megfelelő ellenszolgáltatással oldja meg a szabályozandó helyzetet. Mikor ekként az indokolás egyfelül hangsúlyozza, hogy a pénztárt az előzetes megegyezés nélküli, tehát egyoldalulag felszámított költségekkel megterhelni nem lehet, nyilvánvalóvá teszi a törvény abbeli intencióját, hogy a munkásbiztosítási intézmény pénzügyi alapjait kellően óvja. S midőn a törvény szövege a táppénzösszeget határozza meg olyannak, amellyel a biztosítottat a rendes körülmények között természetben adandó orvosi segélynek és gyógyszereknek hiányáért kellően kárpótoltnak találja, kizárja annak lehetőségét, hogy a joggyakorlat oly esetben, amikor ez a megváltásszerű összeg mégsem elégséges, a biztosítottnak adandó pénzösszeget az eset körülményei szerint felemelhesse és jelesül az összes kényszerű orvosi eljárásnak és gyógyszereknek költségét a pénztárral megtéríttesse. Annyira megy a törvény a pénztár gazdasági helyzetének