Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 7. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat bírálata

Munkásügyi Szemle A németországi iparfelügyelet szervezetéről, valamint a hivatalnokok működéséről a következő adatok jelentek meg az 1912. évben: az utolsó öt esztendőben az iparíelügyeleti hivatalnokok száma 437-ről 532-re emelkedett. A fölülvizsgálatok száma ugyanabban az időközben 182.9S3-ról 229.95-re emelkedett 1911-ben egy hivatalnokra átlag 720 megvizsgálandó üzem esett. Ezekből megvizsgáltak átlag 432 üzemet. 100 üzem közül átlag 59"4 vizsgáltatott meg. A megvizsgálásra kötelezett, legalább 10 munkást foglalkoztatott üzemek száma 16.642 volt. A német iparfelügyelők működése a baleset-elhárítás körül. A német iparfelügyelőknek, tudvalevőleg, egyik fontos feladata baleseti vizsgálatok tartása és a szerzett tapasztalatok alapján a balesetek csökkentésére szolgáló intézkedések foganatosítása. Most jelent meg a német iparfelügyelők 1912. évi jelentése. A jelentés az összegyűjtött adatokat az egyes államok szerint csoportosítja. A porosz jelentés a balesetek növekedéséről számol be. A balesetek száma az előző évihez képest 10"60;u-kal emelkedett. Ezen növekedésokát a jelentés a munkaerőnek a kedvező konjunktúra következtében előálló fokozottabb kihasználásában látja. Ez a jelenség megerősíti azt a régi tapasztalatot, hogy új munkaerőknek rendkívüli nagy számban való alkalmazása a balesetek számát növeli. Nagyjában ugyanezt az álláspontot foglalja el a többi állam jelentése is. Az iparfelügyelőségek, kapott utasításaik értelmében, különös gondot fordítottak annak a tanulmányozására, hogy a transzmissziós szíjak feltétele közben előforduló balesetek miképen volnának elháríthatok, illetve csökkenthetők. Szerzett tapasztalataik alapján az iparfelügyelők egyértelműleg arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezek a balesetek kizárólag elektromos, illetve önműködő készülékek alkalmazása útján háríthatók el. Az iparfelügyelőségek által eszközölt baleseti vizsgálatok száma évről évre emelkedik. A bejelentett és meg nem vizsgált balesetek száma azonban még mindig jóval nagyobb a megvizsgált balesetek számánál. Érdekes az oppelni iparfelügyelőség jelentésének az a része, amely szerint 1.045 esetben a munkavezetők és munkások jelenlétében eszközölték a baleseti vizsgálatot nemcsak azért, hogy hasonló balesetek elhárítása végett javításokat találjanak, hanem azért is, hogy a balesetek elhárítására irányuló együttes munkára őket megnyerjék. férjes nők gyári munkája Hollandiában. A hollandiai munkásügyi hivatal 1908-ban igen alapos adatgyűjtést rendezett a férjes nők gyári munkájára vonatkozólag. Az adatgyűjtés kiterjedt a munka milyenségére, terjedelmére és hatására s vizf-cálat tárgyává tették az okokat is, amely a munkásnőket a kereső munkára készteti. Összesen 4.227 férjes nőt, 794 özvegyet, 225 elvált és férjétől különélő nőt, valamint 214 hajadon anyát számláltak meg, akik gyárakban dolgoznak. Egészségügyi viszonyaikra 1 649-hez intéztek kérdést, akik közül 639 panaszkodott leginkább fejfájásról, krónikus fáradtság, idegbaj, hát- és oldalfájás, valamint gyengeség és vérszegénységről. Jelentékeny a lábfájásban szenvedők száma is. A csecsemők halandóságát illetőleg megállapították, hogy az anyatejjel tápláltak közül 18'77'J o, a vegyes táplálékban részesültek közül 21'26, a tisztán mesterséges táplálkozásra szorultak közül 36"55°/o halt meg. A gyermekhalandóságot fokozza az a körülmény is, hogy a szoptató anyák a gyári munka minél korábban való újrafelvétele érdekében nagyon korán elválasztják a gyermekeiket. A vizsgálatban résztvevő tisztviselők megállapítása szerint nagyon gyakoriak a kora és halvaszületések, amelyeknek csökkentése céljából bizonyos munkáktól a terhes nőket el kellene tiltani. A nők és fiatalkorú munkások foglalkoztatására vonatkozó új törvény szerint Hollandiában a nőknek napi 10, illetve heti 58 óránál hosszabb ideig nem szabad gyárakban dolgozniok. Úgyszintén tilos a reggel 6 óra előtti és este 7 óra utáni foglalkoztatásuk is. A japán gyári törvény végrehajtása még mindig várat magára, habár már három éve, hogy jog szerint életbe lépett. A végrehajtás elodázását a felsőház költségvetési bizottságának február 21-iki ülésén a íöldmívelés- és kereskedelemügyi miniszter a jelenlegi feszült pénzügyi helyzettel okolta meg. Mikor ezzel szemben az egyik bizottsági tag felhozta, hogy összesen csak 50.000 jenbe kerülne a törvény végrehajtása, a miniszter kijelentette, hogy az adminisztrácionális kiadásokat általában leszállították, tehát nem emelhetik egy adminisztrácionális ág kiadásait. Munkásvédelemre tehát nincs a japán államnak pénze, a hadügyi kiadásoknál bizonyára ott sem takarékoskodnak ennyire.