Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 7. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat bírálata

Munkásügyi Szemle 267 végez, nem tartozik az ipari bíróság hatásköre alá, csak abban az esetben, ha mellékiparszerű külön ipari üzem alkalmazottja. A javaslat szerint a munkásnak ahhoz az ipari bírósághoz kell fordulni, amelynek területén van az a telep, amelyen a munkás dolgozott. Ez a szabályozás nem elégíti ki a munkások érdekeit és a munkásokat kedvezőtlenebb helyzetbe hozza, mint a nem-munkás pereskedőket. A helyes szabályozás kétségtelenül az volna, ha a munkaszerződés megkötésének helyén is perelhetne a munkás. A munkásságra nézve kétségtelenül sérelmes megszorítás a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az ülnökökkel szervezett ipari bíróság ítélete ellen nincs helye felebbezésnek akkor, ha a per tárgyának értéke nem haladja meg a 300 koronát. A polgári peres eljárás szerint 50 koronát meghaladó perekben az ügyet az alsóbíróság ítéletével meg nem elégedő fél felsőbb bírósághoz viheti. Csupán a munkásnak a pere kivétel ebben a tekintetben. A munkás csak 300 koronán fölüli ügyekben (a munkáspereknek túlnyomó része 300 koronán alul van) veheti igénybe a perorvoslat kedvezményét. Németországban 100 márka, Ausztriában 100 korona az a határ, amelyen túl munkásperekben felebbezni lehet. A munkás érdekeinek megvédésére teljesen elegendő volna, ha az ipari bíróságok ítéletei 300 koronáig feltétlenül végrehajthatók, de már 100 koronán felül felebbezhetők lennének. A javaslat legnagyobb haladást jelentő intézkedése a munkásság bélyegmentessége a 300 koronát meg nem haladó perekben. Igazán alapos reform azonban csak akkor következne be, ha a mai költséges végrehajtói eljárást is megszünteti a javaslat az ipari bíráskodáshoz tartozó ügyekre nézve. Helyeselhető a javaslatnak az az intézkedése is, amelyik a munkásbiztosítási választott bíróságok ^hatáskörét kiterjeszti a járulékok és egyéb befizetések körül fölmerülő vitákra. Általában nagy kár, ha az eljövendő ipari bíráskodást nem kötik organikusan össze legalább Dudapesten a munkásbiztosítási bíróságokkal. A javaslat megadja erre a lehetőséget, de nem írja elő kötelezően. A munkásügyeket nem tudja átérteni az a bíró, aki nem látja a munkás igazi életét, aki nem látja csaknem szemtől-szembe az ipari baleseteket és ipari betegségeket, a munkásbiztosítási bíráskodás anyagát. A munkás és munkáltató közötti egyéni jogviták szabályozása mellett a javaslat a kollektív jogviták rendezésének kérdésével is foglalkozik. Régi kedvenc eszméje a polgári szociálpolitikának a sztrájkok elhárításának gondolata. A mi javaslatunk szerint az ipari bíróság lesz a békéltető eljárás főszerve. Az ipari bíróság, ha munkaviszály esetén a munkáltatók és munkások kérik, békéltető tanácscsá alakul át és békéltető tárgyalást tart. Ha a békéltető tanácsnak sikerült békét létrehozni, akkor jó. Ha nem sikerült, akkor minden marad a régiben, ítéletet a békéltető tanács nem hozhat, legföljebb véleményt nyilvánít, ha a megegyezés nem jön létre. A véleménye nem kötelező. Ha a felek a megegyezést nem tartják be, akkor sem hajthatja végre az egyezséget az ipari bíróság. A kollektív szerződés vitás jogi hatályáról a javaslat hallgat. Úgy látszik, a proletáriatus szervezett erejével elérte azt, hogy bizonyos, az uralkodó osztályra nézve csekély jelentőségű kérdésekben engedményeket tegyen vele szemben a kormányzat. Ilyen meglehetősen kis engedmények találhatók a kormány javaslatában, de az ilyen csekély jelentőségű engedmények nem hathatnak békéltetően abban a nagy viszályban, amelyben Magyarország dolgozó osztályai állanak a kormányhatalommal szemben. Mert mit jelent például a perek bélyegmentessége ott, ahol a munkásság gazdasági és politikai mozgalmának a letörésén fáradoznak még a meglevő csekély szabadságjogok foszlányainak a megsemmisítésével is ! A magyarországi munkásságnak elsősorban nem kis szociálpolitikai engedmények kellenek negyedrangú kérdésekben, hanem a gazdasági és politikai mozgalom szabadsága, politikai jogok, amelyek segítségével olyan szociálpolitikai vívmányokat tud kiharcolni, aminők megadására a mai kormányzat szociálpolitikája teljesen képtelen. Dr. Pongvácz Jenő ügyvédnek a »Szakszervezeti Értesítö« folyó évi áprilisi számában az ipari bíróságról írt közleménye a szervezett munkásságnak dr. Rónai előadásában kifejezésre jutó álláspontját nagyjában azonosan ismerteti. Kiemeli még az említett szempontokon kivül a következőket: »Az ülnököknek a felebbezési tanácsból való kizárása nem indokolt. A tervezet általános indokolásában foglalt statisztikai kimutatás szerint az ipari bírósági ítéletek igen kis százalékát felebbezik meg. Németországban az 1912. évben