Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 7. szám - Az ipari bíróságokról szóló törvényjavaslat bírálata

266 bizottságok, illetőleg az iparhatóságok nem hallgathatnak ki eskü alatt tanukat, feleket. Csonka, nem teljes jogkörrel működő hatóságok. Minden munkáltató, aki a munkás által indított pert el akarja húzni, kijelenti, hogy esküvel akar bizonyítani. A hatóság ekkor kénytelen a pereskedő munkást a per rendes útjára utasítani. A gyakorlatban az iparhatósági eljárás voltaképpen nem jelent mást, mint a munkás perének hetekkel, sokszor hónapokkal való elodázását. A haszontalan békéltető eljárás purgatóriumából a hosszadalmas bírói eljárás poklába jut a jogát kereső munkás, mert a mi bírói eljárásunk kétségtelenül a leghosszadalmasabbak egyike egész Európában. Nem kivételes jelenség, hogy munkásoknak munkabérért folyó pere éveken át tart. Az ország nagyrészében a jelenlegi állapotokon a törvényjavaslat alig változtat. Meghagyja iparbíróságnak a járásbíróságot, amely az esetek nagy részében eddig is az iparbíróság szerepét töltötte be. A harmincezer lakosnál nagyobb lélekszámú városokban a járásbíróságot kiegészíti az ülnökök intézményével. Ezekben a városokban az ipari bíráskodást egy járásbíró fogja gyakorolni, aki mellett egy, a munkáltatók sorából és egy, a munkások sorából választott ülnök foglal helyet. Már egymagában véve az is aggasztó jelenség, hogy az iparbíráskodás gerincévé a javaslat a járásbíróságokat teszi. De ez a járásbírói vezetés mellett működő ipari bíróság is csak a munkásügyek egy részére terjed ki. Nem szólva arról, hogy a 30 ezer lakosnál kisebb városokban (nézetünk szerint bátran lehetett volna a német mintára a 20 ezer lélekszámot az ülnökökkel működő bíróság fölállításának alapjául venni) a törvényjavaslat mindössze abban érezteti hatását, hogy az előzetes békéltető eljárás nem kötelező. A községi bíróságoknak, ezeknek a lehető legrosszabbul működő bírósági szervezeteknek és az ipartestületi békéltető bizottságoknak iparbírósági hatáskörét fentartotta arra az esetre, ha valamelyik fél önként fordul hozzájuk. De nemcsak az alsó fokon csonka az új iparbírósági szervezet, hanem teljesen a régi és az önkormányzati elem kizárásával működik a felső fokon. Az ülnökökkel ítélkező íparbíróságok ítélete ellen tiszta szakbírósághoz lehet csak perorvoslattal fordulni. Olyan ipari bíráskodás, amelynek fölebbezési bírája tisztára szakemberekből áll, voltaképp annyit ér, mint a teljesen a Kúriának alárendelt esküdtbiróságok. A munkások önkormányzati jogainak megcsonkítását jelenti továbbá az ülnökválasztási jog szabályozása. Csak azon munkásoknak van választójoguk, akik megszakítás nélkül egy év óta dolgoznak ipari üzemekben, vagy megszakításokkal legalább két év óta, ha foglalkozásuk tartama legalább egy évet tesz ki. A megszakításokkal történt foglalkozás időszakainak összeszámításánál nem lehet három éven túl visszamenni. Ez a szabályozás voltaképpen, egyszerű szavakkal kifejezve, nem jelent mást, mint a szakszervezeti alkalmazottak teljes kizárását az ipari bíráskodásból. A javaslat célja nyilvánvalóan : megakadályozni, hogy a szakszervezetek befolyása érezhető legyen az ipari bíráskodásban. Az ipari bíráskodás a javaslat szerint az érdekeltek önkormányzatán alapszik. Az érdekképviseleti elv megvalósítása már eleve kizárja, hogy osztályérdektől mentes, »pártatlan« egyének gyakorolják a bíráskodást. Ily körülmények között hipokrízis arról beszélni, hogy a választott ülnökök egészen elfogulatlanok és pártatlanok lesznek. Az ellentétes osztályhelyzetüekből választott bírák eszmeharcából születik meg mindig az iparbíróság ítélete. Ez az ítélet sokkal jobban kielégíti a jogkeresők igényeit, mint az egészen »pártatlan« és a gazdasági élettől elvont bírák szakbíráskodása. Midőn a minisztérium javaslata a szakmájukból kilépett és a szakszervezetek szolgálatába állott ülnököket nem ismeri el, akkor csak árt az ipari bíráskodásnak, mert megfosztja azt azoknak az elemeknek a közreműködésétől, akik a legbehatóbban, a legalaposabban ismerik a munkások életét, a leggyakorlottabbak viszályok elintézésében és a legkönnyebben állnak rendelkezésére minden időben a bíróságnak. Az önkormányzat valóságos paródiáját jelenti a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint, ha az ülnökök választásának szabályszerű megtartása ismételten meghiúsult, akkor az iparbíróság elnöke jelöli ki az ülnököket. Ilyképp, ha a választott ülnökök közreműködése a kormányzatot nem elégíti ki, egyszerűen ismételten meghiusítja a választás szabályszerű megtartását és a 14. §-szal, amelyiknek szerepét a javaslat 18-ik §-a tölti be, kormányoz. Az ipari bíróságok hatásköre elég tág. Kiterjed az ipari munkaviszonyból eredő minden kérdésre. Egy ponton azonban kétségtelenül észlelhető a mindenható agrárius befolyás. Az a munkás, aki gazdaságban ipari természetű munkát