Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 7. szám - A polgári törvénykönyv tervezetének szociális rendelkezéseiről

264 Munkásügyi Szemle nak. Az alsóbb bérmunkásrétegekben az abnormis hőváltozások adnak alkalmat az ivásra. Hajósok, erdőmunkások, fuvarosok azért isznak pálinkát, hogy a hideggel szemben megtartsák ellentállóképességüket, mások, mint pl. gépészek, fűtők, épületmunkások, aratók azt hiszik, hogy a nyilt, vagy túlfűtött zárt helyiségekben levő nagy melegben túlhosszú munkaidő mellett alkohol nélkül nem lehetnek meg. Por és erősen izgató gőzök ugyanazt a szerepet játsszák vegyi gyárakban, kőbányákban, csiszolókban, asztalosműhelyekben; a túlfűtött sütőműhelyek, a sütőmunkások és cukrászok túlhosszú munkaideje vezetnek az iváshoz ezekben az iparokban. Hogy ezzel ellentétben egészségügyi intézkedések, melyek a port és hőséget csökkentik, hogy fürdőberendezések, ivóvíz, olcsó tea, kávé, tejkimérés az üzemekben a szomjúságot csökkentik és hogy mindenekelőtt rövidebb munkaidő az alkoholizmust nemcsak javítja, de a munka produktivitását is fokozza, itt csak röviden említjük meg. A számos pontos kutatás mellett, amelyeket az alkohol hatását illetőleg az utolsó évtizedben végeztek, pillanatra sem kétséges többé ennek a »munkásbarátnak« a különösen nagy veszedelmessége. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az a munkás, aki csak alkohol segítségével tudja napi munkáját elvégezni, a munka után is olyan eltompult marad minden magasabb érdek iránt, hogy üdülését ismét csak az alkoholban keresi, hogy csak a legnagyobb érzékingerekre reagál. Általában sajnálatraméltó következménye a nyomasztó munkateljesítménynek, hogy a szabad idő felhasználását és ezzel a munkás egész jellemét hátrányosan befolyásolja. Az alkoholárusítás korlátozása Svédországban. Svédország néhány városa az alkoholeladásra vonatkozólag az úgynevezett göteborgi rendszert vezette be, amely Göteborg városának példájára, az alkoholelárusítás magánhasznát korlátozza. 1914-ben Stockholmban is különös eladási rendszert állapítottak meg a szeszeladásra, amely egyes részeiben még messzebb megy, mint a göteborgi rendszabályok. Különösen mélyrehatóaknak tűnnek fel a házi használat korlátozására irányuló rendszabályok. Minden vevőnek a jövőben egy könyvének kell lennie, amelybe a vásárolt mennyiséget és a bevásárlás dátumát jegyzik be. Egy könyvre nem szabad negyedévenként 12 liternél nagyobb mennyiséget elárusítani. A vendéglői elárusítás korlátozására első sorban az utolsó három év átlagfogyasztásából az elárusítók átlagjövedelmét számították ki, azután lényegesen csökkentették a szeszneműek beszerzési árát a vendéglősök részére, úgy hogy az átlagnyereség akkor is elérhető lesz, ha az átlagos mennyiség — 935.000 1. — 10—12°/o-kal csökken; ilyenformán 835.000 1. lesz az úgynevezett normálhatár 1914-ben. Ebben a mennyiségben minden vendéglős, mint üzletember, az ő normál határa szerint van érdekelve, mert azon kereshet. Amennyivel mindegyik többet ád el, a >Stokholmssystemet« részvénytársaságnak ugyanolyan áron kell megfizetnie, amilyen árat helyiségében a vendégek és vevők fizettek. Nincsen tehát érdekében, hogy a fogyasztást bármely eszközzel fokozza. Minthogy az utolsó évben a fogyasztás 935.000 1. volt, a folyó évben pedig a forgalomnak csak 835.000 liternek kell lennie, hogy megközelítőleg akkora legyen a jövedelem, azt remélik, hogy a fogyasztás csökkenése nemcsak papiroson lesz meg, hanem, ha talán nem is akkora mértékben, átmegy a valóságba is. A sör vételét és eladását ez a rendszabály nem érinti. Az absztinens mozgalom barátai remélik, hogy a stokholmi rendszabályok előkészítik az általános szeszeiárusítási tilalomra való átmenetet. Tuberkulózis megbetegedések orvosok és betegápolók között. Annak a kérdésnek a megvizsgálására, hogy az orvosokat és az ápoló személyzetet a kórházakban különösképen veszélyezteti-e a tuberkulózis-fertőzés, a német birodalmi egészségügyi hivatal vizsgálódásokat végeztetett. Az eredmény az, hogy a kórházi orvosoknál és ápolószemélyzetnél megállapított tüdő-és gégetuberkulózis száma nem feltűnően nagy. Arról az öt évről, amelyre a vizsgálódás kiterjedt, a kórházak túlnyomó nagy részének egyáltalán nem volt alkalma az orvosok és az ápoló-személyzet tüdő-, vagy gégetuberkulózisáról beszámolni. A közkórházakban megállapított megbetegedéseknek mintegy fele és a speciális tuberkulózis gyógyintézetekben mintegy ti/7 része volt hivatásos foglalkozásban szerzett fertőzésre visszavezethető. A tüdővészesek külön osztályain működő orvosokat és ápoló-személyzetet sokkal nagyobb mértékben érik tuberkulózis megbetegedések, mint a többi osztályokon alkalmazott orvosokat és ápoló-sze-