Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - A munkaadó gyógyítási kötelessége a polgári törvénykönyv törvényjavaslatában

2 Munkásügyi Szemle munkajog kisegítőleg fog érvényesülni mindenütt, ahol munkástörvényeink hézagosak. Másodszor: a különleges munkástörvényeket szükségszerűen át kell dolgozni abban az irányban, hogy a nagy szociális érzékre valló központi szabályozással ne álljanak merő ellentétben. Hogy mennyi ezen a téren a tennivaló, azt tanulságosan fejtette ki Meszlény Artúr »Magánjogpolitikai tanulmányaiban«. Végül harmadszor: a polgári törvénykönyvnek általános szabályai is mélyen belenyúlnak a külön munkástörvényekbe. így, hogy csak egyet említsek, a munkaviszonyra is állani fog a törvényjavaslatnak az illetéktelen befolyásolásról szóló 782. §-a, mely szerint elállhat a szerződéstől az a fél, akit a másik megszorult helyzetének felhasználásával reábír, hogy vele oly szerződést kössön, amelyből ő a másiknak jelentékeny kárával igazolatlan vagyoni előnyt szerez. Ha tehát pl. a tél folyamán kötött aratószerződés alkalmával a munkaadó a felfogadott munkások nélkülözését, pillanatnyi pénzzavarát arra használja fel, hogy előleg adása mellett a munkabéreket aránytalanul lenyomja : a munkás az ilyen szerződéstől visszaléphet. Ehhez képest a munkásság egyetemes érdeke, hogy a polgári törvénykönyv javaslatából mielőbb törvény váljék és ezzel behatoljon munkástörvényeinkbe az a fokozott szociális gondoskodás, mely a javaslat munkajogát jellemzi. A szociálpolitikai szaksajtónak pedig fontos feladata, hogy a javaslatot a kódex törvénnyé válta előtt a munkáskérdés szempontjából még egyszer felülvizsgálja. Én ezúttal csak egy kérdést akarok kiragadni a kódex szabályai köréből : a munkaadó gyógyítási kötelességének kérdését, mely szorosan összefügg a munkásbiztosítás ügyével. A javaslat (= Tj.) 1310. §-a a munkaadó gyógyítási kötelességére nézve két alapesetet különböztet meg: 1. ha a betegség vagy baleset nem a szolgálat következménye, és 2. ha a munkás a szolgálat következtében betegszik meg, vagy szenved balesetet. 1. A szolgálati viszony tartama alatt beállott betegség, vagy baleset, ha az nem a szolgálat következménye, a munkaadó gyógyítási kötelességét csak akkor vonja maga után, ha »tartósan alkalmazott« munkavállalóról van szó, aki a munkaadónál kap ellátást. Ez az eset csak úgy áll be, ha a munkaadó nemcsak élelmezi az alkalmazottat, hanem lakásáról is gondoskodik. A »tartósan alkalmazott« kitétel azonban kissé ingataggá^ teszi a munkás gyógyítási igényét, mert túlságosan tág teret enged a bírói mérlegelésnek. Helyesebb erészben az osztrák polgári törvénykönyv novellajavaslata*) (1156. §. 3. bek.), mely szerint a munkaadót a házközösségébe felvett alkalmazott gyógyítása feltétlenül terheli, de elesik e kötelesség, ha a szolgálati viszonyt csak átmeneti célra, múló szükségletre kötötték és az még nem tartott egy hónapig. A Tj. szerint a gyógyítási kötelesség 30 napi időtartama független attól, hogy a szolgálati viszony időközben megszünt-e. Sokkal humánusabb megoldás ez, mint a német ptkönyvé, mely csak a betegség után bekövetkezett felmondástól függetleníti a gyógyítás időtartamát. A Tj. szerint azonban fennáll a munkaadónak ez a kötelessége akkor is, ha már korábban felmondott és a felmondási idő a 30 napon belül lejár, valamint akkor is, ha az alkalmazási viszony időközben idomulás következtében szűnt meg. A munkást a betegség ideje alatt a gyógykezelés mellett a munkabér is megilleti. Ez az 1309. §-ból folyik, mely szerint »a munkavállaló nem *) Az Urakháza jogügyi bizottságának szövegében.