Munkásügyi szemle, 1914 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - Szolgálati szerződés. Észrevételek a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének. III. Rész. 11. Cím 1. Fejezetéről. (Befejező közlemény.)

38 Munkásúgyi Szemle szabályokat T.-ünk nem hozza kellő kapcsolatba a kötelmi jognak megfelelő általános szabályaival, helyesebben mondva: midőn a felelősségnek, illetve a felelősségtől való mentesülésnek újabb alapjait teremti itt meg, ezeket nem hozza könnyen megérthető összefüggésbe annak általános alapjaival, ami a gyakorlati alkalmazásban a T. célzatának megsemmisülésével járó számtalan fogalmi zavarra vezethet. És kifogásolni kell azt is, hogy a szóban levő szakaszokban a T. kétségtelen célzatából folyó összes jogkövetkezmények sincsenek kellőképpen lefektetve. I. A kötelmi jog általános szabályai szerint a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményei attól függnek, hogy a lehetetlenség okáért felelős-e a felek valamelyike és ha igen, melyikük a felelős Ezzel szemben a szolgálati szerződéssel kötelezett munka lehetetlenné válása esetében — igaz, hogy nem minden tekintet nélkül a lehetetlenség okára — egy jogkövetkezményt, nevezetesen a munkabér fizetésének kötelezettségét függetleníti a T. attól, felelős e a felek valamelyike a lehetetlenségért. Míg ugyanis a 916. §. szerint, ha kétoldalú szerződéssel kötelezett szolgáltatás oly körülmény miatt válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, az a fél, aki a szolgáltatásra kötelezve volt, a viszontszolgáltatáshoz való jogát elveszti: az 1308. és 1309 §§. szerint a munkavállalónak a munkabérre való igénye nem vesz el azáltal, hogy a szolgálat oly véletlen eset következtében vált lehetetlenné, mely a munkaadó személyében vagy érdekkörében adja elő magát, valamint azáltal sem, hogy a szolgálatot a munkavállaló személyében rejlő oly véletlen teszi lehetetlenné, melyért ő nem felelős. A kivétel az általános szabály alól abban rejlik, hogy akár felelős, akár nem a munkaadó a lehetetlenség okáért, a munkabért az 1308. és 1309. §§. eseteiben mindenesetre fizetni köteles. Az 1308- és 1309. §§. rendelkezéseinek érvényesülése és így gyakorati értéke már most attól függ, hogy az azokban nyújtott alapon mennyire választhatók el azok az esetek, melyekben a munkaadó bérfizetési kötelezettsége nem szűnik meg, azoktól az esetektől, melyekben az a kötelmi jog érintetlenül hagyott általános szabályai szerint igenis megszűnik. Állapítsuk meg itt mindjárt, hogy ez az elválasztás igen nehéz. Könnyű aránylag annak megállapítása, hogy a lehetetlenség felidézéséért felelős-e valamelyik fél és ha igen, melyik. Mert ha az élet közönséges viszonylataiban módunkban van megállapítani, hogy valamely okozat, ez esetben a lehetetlenség, mely okra vezetendő vissza, ugyancsak a természet oksági törvényszerűségének ismerete módot nyújt annak kiderítésére is, hogy a lehetetlenségi okot ki, vagy mi idézte elő. Nem oly könnyű azonban annak megállapítása, hogy a lehetetlenségi ok valakinek személyéhez, vagy érdekköréhez fűződik, vagy ezeken teljesen kívül esik-e. Mert, különösen azt, hogy mi az »érdekkör«, sem a természeti törvényszerűségből, sem a tételes törvényből nem tudjuk meg, e részben és nevezetesen a tekintetben, hol kezdődik és hol végződik az, tisztán bizonytalan elméleti magyarázatokra vagyunk csak utalva, amelyeken pedig a törvény valódi célzata könnyen hajótörést szenvedhet. Vizsgáljuk csak rövidesen néhány példa során, mily nehézségekbe ütközik, mily eltérő felfogásokat válthat ki egyes lehetetlenségi okoknak az 1308. és 1309. §§ okban felállított kategóriák alá való sorolása. Ha a felek egyike beteg; ha szabadságvesztésbüntetés hatálya alatt áll és jelenléte a munka teljesítésénél feltétlenül szükséges, mondhatjuk, hogy a teljesítés lehetetlenségének oka az őr személyében rejlik, ugyanazt mondhatjuk, ha Katonai szolgálatra behívták. Ám. éppen ez utóbbi két esetre, joggal mondható az is, hogy a lehetetlenség oka nem az illető fél személyében, hanem az államhatalomnak a fél személyén és érdekkörén kívül álló rendelkezésében rejlik. Ha meg így okoskodunk, akkor egy lépéssel továbbmenve, még a betegséget sem tekinthetjük a fél személyében rejlő,