Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A munkásbiztosítás törvényes rendezése Magyarországon

844 Munkásügyi Szemle kásbiztosítást; minő óriási hatása lehet ott szociális és közegészségügyi szempontból: értem ezalatt Németországot. Nálunk mindössze a már említett 5 éven aluli elhaltak számának javulása az, amely a munkásbiztosítás eddigi kihatását közegészségügyi állapotaink javítására pozitív adattal bizonyítja, amint voltam bátor említeni, hogy 35'lu/o-ról leszállott 30'9°/u-ra. Már ott utaltam egy kormánynyilatkozatra, mint amely állításomat igazolja, itt idézhetem már, nevezetesen az 1910. évi kormányjelentést, amely hangsúlyozza azt, hogy a munkásbiztosítás tényleg a hazai közegészségügyre befolyással van, azt mondván, hogy: »Nem lehet tagadni, hogy a betegpénztár-intézmény igen szépen beválik mindenfelé, amennyiben a népnek az egészség gondozása iránt táplált közönyét leküzdi és a legszegényebb részére is íehetó'vé teszi az orvosi kezelés igénybevételét.« Sovány anyag, amit a magyar munkásbiztosításnak eddigi tényleges kihatásából a hazai közegészségügyünkre mint pozitív tényt így felemlíthetek. De annál gazdagabbak a németországi adatok. Elsősorban az átlagos életkor tetemes meghosszabbítása az, ami Németországban konstatálandó. Egy hivatalos kormánynyilatkozat azt mondja: »1870-től 1900-ig a valószínű élettartam a férfiaknál 38' 1-ről 48'85 évre, nőknél 42'5 évről 54'9 évre emelkedett; az általános halandóság tetemesen csökkent és a tüdővészhalandóság csaknem felére szállott alá, úgy, hogy remélhető, miszerint belátható időben teljesen uraivá lehetünk ennek a ragályos népvésznek: oly remény, amelynek teljesedése munkásbiztosításunk hatalmas szervezete nélkül alig lenne táplálható « Pozitív adat továbbá, amit a német birodalmi kormány, úgyszintén a porosz királyi kormány közrebocsát, hogy 15.000-nél több lakosú városokban 10.000 lakos közül meghalt tüdővészben 1876-ban 36 és 1910-ben csak 17 egyén, a porosz adatok szerint 1876-ban 31, 1912-ben csak 14 egyén. A legérdekesebb benne, ami legmegkapóbb, hogy míg 1912-ben 28.774 egyénnel kevesebb halt meg tüdővészben, mint 1886-ban, addig ugyanezen idő alatt a lakosság száma 12*5 millióval gyarapodott. Oly adat ez, amely, azt hiszem, hogy önmaga beszél, felesleges ehhez kommentárt fűzni. Mit tettek már most ebben a tekintetben a német pénztárak ? 1897-ben 3.334 tüdővészest kezeltek a német pénztárak 253.000 ápolási nappal, 1910-ben pedig 45.609 tüdővészest 3,400.000 ápolási nappal. És míg 1895-ben egyetlen tüdővész elleni gyógyintézete volt Németországnak, addig 1905-ben 75 szanatórium és kórház volt kizárólagosan tüdővészesek számára, 7.634 ágygyal, 8,000.000 M. évi fenntartási költséggel. De ezzel még korántsem merítettük ki a német munkásbiztosítás közvetlen szociális és közegészségügyi kihatását. A legnagyobbat e részben maga a német rokkantbiztosítás nyújtja, amelynek a betegsegélyezésen túli időben a tüdővész elleni küzdelme olyan, hogy ha ezt a mi állapotainkkal összehasonlítjuk, akkor minden nemzeti önérzetünk mellett is a szégyenérzet fog el csak annak az egy adatnak felemlítésénél, hogy a német rokkantbiztosítási intézetek 1909-ben 16,300.000 M.-át adtak kizárólag tüdőgümőkórban szenvedők gyógyítására, 42.940 beteg állott kezelés alatt, illetőleg szanatóriumban, amikor az egész magyar állam, ez a nagy, hatalmas magyar állam összes közegészségügyére, kórházakkal, szanatóriumokkal, elmegyógyintézetekkel együtt összesen 16,800 000 koronát fordít. A német rokkantbiztosítás egyedül 42.000 tüdőgümős betegére többet fordított, mint az egész magyar állam 19,000 000 lakosára! Az a mindössze 650.000korona, amelyet a magyar állam a tüdővész elleni összes állami intézkedésekre 1913-ban fordít, míg egyrészről szégyenfoltunk általában, addig oly tény, amely a magyar munkásbiztosítást a magasba emeli, mint intézményt, mely az állam súlyos mulasztását pótolja. Ez a 650.000 korona egyúttal azt is bizonyítja, hogy mily nyomorúságosan tengődik ez az ország, mikor egy szörnyű pusztító betegség ellen az orvoslás minimálisabb eszközeit sem tudja igénybevenni.