Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A munkásbiztosítás törvényes rendezése Magyarországon

Munkásügyi Szemle kezőt eredményezik: Magyarországon 1911-ben 5.346 gyakorló orvos volt, ezek közül a munkásbiztosítás szolgálatának csak betegsegélyezési részében 3.587 orvos állott. Ez a szám, azt hiszem, egymaga eleget mond. Ez az intézmény tehát a magyar orvosi karnak 2/3-át veszi igénybe a maga szolgáltatmányai számára. Orvosi fizetésekre az elmúlt évben a hazai munkásbiztosítás betegsegélyezési része 5,702.592 K-át fordított, ami a magyarországi pénztáraknál a járulékjövedelemnek 187°/o-a, az összjövedelemnek, mert hisz nemcsak a járulékjövedelem veendő figyelembe, hanem kamatok, egyéb bevételek stb. is, 18'3°/o-a, egy-egy biztosítottra pedig 4 K 86 fillér esett. Szembeállítva ezeket az adatokat az osztrák és német adatokkal, azt látjuk, hogy Ausztriában 1910-ben 13,753.515 K, Németországban 98,829.984 K fizettetett az orvosoknak, ami Ausztriában a járulékjövedelemnek 17*17°/o-át, Németországban 21'6u/o-át, az összjövedelemnek Ausztriában 15"96°/o-át, Németországban 20'3°/o-át teszi; egy tagra pedig esik Ausztriában 3*97 K, Németországban pedig 7*26 K. Megengedem, hogy a családtagok kötelező' gyógyítása is figyelembe veendő nálunk. Ámde ebben a különbség csak az, hogy míg mi kötelezőleg látjuk el a családtagokat, a német pénztárak fakultatíve látják el. Sajnos, hogy nem áll elég idő arra rendelkezésre, hogy kimutassam pl. a budapesti kerüleli pénztár adatait összehasonlítva a német és osztrák nagyobb pénztárak adataival, amelyből meggyőződhetnénk arról, hogy e részben is téves nézetek vannak forgalomban. Ezeket az adatokat különben igen behatóan fejtegette és fejtette ki a Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének egyik ülésén, ahol a mostani törvényünk esetleges revíziójának kérdését tárgyaljuk, a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatója, Kis Adolf úr, akinek köszönettel tartozom azért is, hogy adataim összegyűjtésében segítségemre volt. Ez a munkálat megérdemli a komoly figyelembevételt. Ennél a kérdésnél különben figyelembe veendő az isv hogy mi sokkal nagyobb összegeket fordítunk a magyar munkásbiztosításban orvosi díjazásra, úgy az egy-egy tagra esőleg, mint az összjövedelemhez és járulékjövedelemhez viszonyítva, mint Ausztria, t. i. az összjövedelemnél 18'3°/o áll szemben 15"96u/o-kal, a járulékjövedelemnél I8V/0 áll szemben 17'17u/o-kal és egy-egy tagra esőleg 4 K 96 fillér áll szemben 3 K 97 fillérrel, ezt figyelembe véve pedig mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy a magyar munkásbiztosítás mostohán bánik el az orvosi karral. Nyújthatna többet is, ha pénzügyi helyzete engedné, ez vita tárgyát sem képezheti, de az kétségtelen, hogy a viszonyaihoz képest becsületesen teljesíti a magyar munkásbiztosítás az orvosi karral szemben is a maga kötelességeit. Ezen kis kitérés után folytatom a törvényünk segélyezési teljesítményeinek taglalását. Magyarországon 1,120.992, Ausztriában 3,467.329, Németországban 13,619.048 taglétszám mellett az összes segélyezési kiadásokra Magyarországon 23,000 000, Ausztriában 68,000.000, Németországban 422,000.000 K esik; vagyis Magyarországon egy tagra esik 21'58 K, Ausztriában 19*74 K, Németországban 30'98 K; ez az összjövedelemhez viszonyítva tesz Magyarországon 79'87<>-ot, Ausztriában 79'4°/o-ot, Németországban 86'7u/o-ot, a járulékjövedelemhez viszonyítva pedig Magyarországon 81*7°/o-ot, Ausztriában 85*5°/o-ot és Németországban 92°/o-ot, vagyis azt látjuk, hogy a járulékjövedelemhez viszonyítva itt 4°/o-kal kisebb ugyan Magyarországon a segélyezési kiadás, egyébként azonban ismét sokkal magasabb a mi általunk nyújtott segélyezés önmagában, mint amit Ausztria nyújt, egy-egy biztosítottra sokkal több esik, amiben már tényleg kifejezésre jut a családtagoknak nyújtott kötelező segélyezés. Ezt az összehasonlítást folytatva a gyógyászati ellátást illetőleg, azt látjuk, hogy Magyarország 1911-ben erre a célra 6,148.553 koronát fordított, Ausztria 8,758.000 koronát, Németország 62,742.000 koronát, ebből