Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A munkásbiztosítás törvényes rendezése Magyarországon

Munkásügyi Szemle 841 esik; egy-egy biztosítottra pedig esik — Németországban a rokkantbiztosítást egészen mellőzve, mert hiszen ezzel nem lehet összehasonlítani a mi viszonyainkat, ily biztosítás nálunk még nincs, — Magyarországon 36 K 90 í., Ausztriában 37 K 56 f. és Németországban 43 K 08 f. Ámde itt a minket terhelő 36 K 90 fillérnél figyelembe veendő, hogy ebből 26 K 30 fillér a betegsegélyezésre esik, aminek a felét a munkás fedezi, tehát nem az egész terheli a munkaadót, hanem fele a közvetlenül érdekelt munkásosztályt, vagyis a munkaadót tehát csakis a 13 K 15 fillér betegsegélyezési járulék. Ezért van az az óriási lárma, amelyet hallaniok kell nap-nap után azoknak, akiknek valamely részük volt a mostani munkásbiztosítási törvény megalkotásában. Hogy ennek a lármának a jogosulatlanságát még inkább dokumentálhassam, megkísérlem kimutatni, hogy mi esik ebből a teherből tulajdonképpen a termelésre, mert hiszen tudvalevő, hogy a termelés költségeit túlságosan megterhelni ugyanannyi, mint a hazai termelésnek a versenyképességét korlátozni; megkísérlem kimutatni, ha vájjon tényleg megterheli-e úgy ez a munkásbiztosítási költség a gyáripart, amint állíttatik ? 1906-ban készítettünk újabb gyáripari termelési statisztikát, — az első 1901-ben jelent meg. Célunk az volt, hogy a gyáriparnak termelésével, illetve a termelésnek fejlődésével tisztában legyünk. Ez a statisztika igen érdekes adatokat nyújt. Kitűnik ebből, — ez hivatalos adat, amelyet a kereskedelemügyi minisztérium közegei a helyszínen minden gyárban személyesen vettek fel, — hogy a hazai gyáriparban egy-egy munkásnak évi termelési értéke, tehát annak a termelésnek, amit az ő munkájával a munkaadónak biztosít, átlagban 6.591 K, az összes iparágak átlagát értem alatta, mert hisz az egyes iparágak szerint eltérők az eredmények; így pl- a kőfejtő iparban mindössze 1.622 K-át tesz ki ennek a termelésnek értéke, ellenben a malomiparban már 16.373 K-át. Ez összefügg az anyagi értékével. Ha már most erre a termelési értékre számítom át a munkásbiztosításnak a betegsegélyezésnél 26"30 K, a balesetnél 10"57 K, összesen tehát 36'90 K terhét, akkor azt hiszem, hogy legjobb bizonyítékát szolgáltatom annak, hogy minimális megterhelésről van szó, amely amellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy egyrészt oly teherről van szó, amely a versenyállamokoan nagyobb, másrészt, hogy ez átháríttatik a fogyasztásra, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a betegsegélyezési tehernek csak fele, vagyis csak 13 K 15 fillér terheli a munkaadót. Igaz, hogy a kisipar tekintetében a betegsegélyezési járulék terhesebb, mert a kisiparban egy-egy munkás termelése átlagban évi 1000—1500 koronát meg nem halad, ott is azonban ez a teher minimális és nem éri el még hányadát sem azon összegeknek, amelyeket a kisipari osztály túlnyomó része oly más címeken költ, amelyek semmi összefüggésben magával az iparral nincsenek. Ez a teher tehát nem lehet oka annak, hogy kisiparunk hanyatlik, ez nem befolyásolhatja tehát a magyar kisipar sorsát, amint azt szívesen hangoztatják a munkásbiztosítás ellenségei. Ha ezekben kitértem a munkásbiztosításnak talán leghangosabb részére, legyen szabad már most rátérnem a munkásbiztosítás szoros értelemben vett teljesítményeire. Itt is azonban csak rövid vázlatos képét nyújthatom az egésznek, mert az idő sokkal rövidebb, semhogy ebbe az anyagba jobban belemélyedhetnék, és azért csak a legfontosabb adatokra szorítkozom, ismét hangsúlyozva, hogy a munkásbiztosításnak csak betegsegélyezési részére szorítkozom adataimmal. Kezdem azzal a kérdéssel, hogy minő befolyással birt a magyar munkásbiztosítás a magyar orvosi kar helyzetére, minő kihatással volt a magyar orvosi karra és vájjon számbavehető tényezője-e az orvos társadalmi, gazdasági, vagy anyagi érdekeinek ? Erre nézve az adatok a követ-