Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A munkásbiztosítás törvényes rendezése Magyarországon

840 Munkásügyi Szemle segíteni, sokkal radikálisabbakkal, mint amit a magyar munkásbiztosítás eddig produkálni tud. Hogy mit jelent a közegészségügyre a biztosítás kiterjesztése, arra nézve egy további érdekes adat: 1911-ben 1,459.739 keresetképes beteg munkást látott el a magyar munkásbiztosítás, az említett 909.499 családtagon kívül és 54.000-et meghaladó munkásnak, illetve családtagnak biztosított kórházi ápolást, oly kórházi ápolást, amelyhez a törvény által követelt kórházi ápoláson kivül ez a társadalmi osztály sohasem jutott volna, és hogy végül mit jelent a balesetbiztosítás, amelynél nem közegészségügyi, hanem szociális szempontok a döntők és amely szociális szempontból bir jelentőséggel, erre nézve utalok arra, hogy 1911. év végén 6 658 járadékosa volt már a magyar munkásbiztosításnak, akik egy évben több, mint 1,200.000 korona járadékot élveztek. Ha pedig számítom az 1908—1911-ig terjedő rövid időt, akkor a magyar munkásbiztosítás 31/'-4 millió koronát meghaladó összeget fizetett ki baleseti kártalanítások címén, ami átlag egy járadékosnál 197 koronát tesz. Azt hiszem, hogy felesleges minden kommentárt hozzáfűzni ehhez, oly kártalanításokról van itt szó, amelyek e törvény nélkül a nyomorgó, a szegényalapokra utalt lakosságot szaporította volna, így pedig a társadalomnak módot adott, igaz, hogy kényszerítőleg, hogy a maga kötelességét a munkásosztály iránt baleset esetén teljesíthesse. Ezekben röviden vázolván a törvénynek közvetlen jelentőségét, reátérnék röviden a törvény teljesítményeire, illetőleg a törvény közvetlen hatásaira. Mielőtt azonban ezt megtenném, szükségesnek tartom, hogy általános tájékoztatásul bemutassak Önöknek néhány adatot — összehasonlítólag Ausztriával és Németországgal — a magyar munkásbiztosítás egész képéről és egyúttal reflektáljak arra a minduntalan felhangzó panaszra, hogy a magyar munkásbiztosítás elviselhetetlen terheket ró a magyar közgazdaságra, hogy szinte roskadozik már a közgazdasági élet ezen terhek alatt és hogy ezen a téren talán már az elvárhatóknak maximumát is elértük volt. Adataim általában 191 l-re vonatkoznak, csak Ausztriát illetőleg 1910-re. Magyarországon a népességnek mindössze 6"/o-a volt betegség esetére biztosítva, Ausztriában már 1910-ben 12°/o-a és Németországban 20°/°-a; baleset ellen nálunk mindössze 4ü/o-a a lakosságnak, Ausztriában 13°/o, Németországban 37°/o. Ehhez hozzájön Németországban a rokkantság elleni biztosítás, amely külön 24°/o-át teszi a lakosságnak. Szédítő számok, ha a biztosítottak számát tekintjük, Németországban 13,619.048 betegség ellen, 24,627.000 baleset ellen és 15,878.000-et meghaladottak rokkantság ellen; szinte nem meri elhinni magyar ember, hogy ilyesmi lehetséges legyen valahol, amikor nálunk a legmagasabb túlzásokba esnek már a mostani állapotok felett. És hogyan állunk már most a biztosítási terhek tekintetében Magyarországon és odakünn ? Magyarországon a munkaadók fizettek 1911-ben az összes biztosítás költségére 27,533.000 koronát, Ausztriában 75,849.000 koronát és Németországban 521.000.000 koronát, a munkások fizettek Magyarországon 20,020.487 koronát, Ausztriában 59,600.000 koronát, Németországban 464,164.000 koronát, míg az állam, mint ilyen, nálunk 1911-ben 600.000 koronát, Ausztriában még semmit, de Németországban 62,874.000 koronát fordított munkásbíztosítási célokra. Ezek az általános számok természetesen nem bizonyítanak semmit, mert hiszen ugyanilyen hasonlatba kellene venni a magyar ipari életet az osztrákkal és a némettel, azt az óriási fölényét a német iparnak s visszafelé menve az osztráknak a magyar iparral szemben; de a népesség egyegy fejére, vag^y még inkább egy-egy biztosítottra eső költsége már tiszta képet nyújt. És itt azt látjuk, hogy a népesség egy-egy fejére Magyarországon 2 K 61 f., Ausztriában 4 K 74 f., Németországban 16 K 01 fillér