Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A munkásbiztosítás törvényes rendezése Magyarországon

Munkásügyi Szemle 839 munkásosztálynak bevonásával az intézmény igazgatásában baleseti, mint betegsegélyezési tagozatában a mi törvényünk megy Európában a legmesszebb, sehol európaszerte a munkásosztálynak az a súlya a biztosítási szervezetben nincs, mint nálunk, t. i. paritásos alapon a munkaadókkal ; hogy a teherviselésben, a betegsegélyezésben mi vagyunk a legelsők, akik a munkásosztálynak a paritásos teherviselését biztosítottuk az 50°/o-os hozzájárulással és hogy a magyar törvény a legelső, amely a családtagok kötelező' gyógyítását és ingyenes gyógyszerrel való ellátását biztosítja, amit az orvosi körök annak idején nem szívesen láttak, talán ma sem, és hogy a magyar törvény az egyedüli, amely a bujakórban és iszákosságban szenvedőknek is táppénzsegélyt nyújt. íme, ez a törvény liberális felfogása, amely érvényesült a magyar törvényhozásban, ami eddig az egész európai munkásbiztosításban ezekben a vonatkozásokban egyedülálló. Ha kutatom azt, — és itt bocsánatot kérek, hogy sok számmal vagyok kénytelen dolgozni, de azt tartom, hogy sokkal okosabb számokkal bizonyítani, mint frázisokat hangoztatni, mert ez bizonyító erővel bír, míg az csak hangzatosabb; de aki komolyan dolgozik, az kerüli a hangzatosságot ; — hogy mit jelent a betegsegélyezés kiterjesztése, úgy mindenekelőtt ismételnem kell azt, amit az imént már jeleztem, t. i. hogy jelenti körülbelül 400.000-nél több munkáscsaládnak a bevonását a munkásbiztosításba, viszont hogy mit jelent ez közegészségügyi szempontból, azt talán felesleges itt bővebben magyarázni, hisz nem ismeretlen az a nagy szegénység Magyarországon az orvosokkal való ellátást illetőleg, hogy 100.000 lakosra mindössze 29 orvos esik és ezzel szemben a munkásbiztosító pénztárakban 100.000 biztosítottra 246 orvos. Hogy mit jelent a betegsegélyezés kiterjesztése szociális szempontból ? Jelenti azt, hogy 12,000.000 koronát meghaladó összeg az, amennyivel évenkint táppénzben többet fizetnek a mai pénztárak, mint a régi törvény alapján, összesen, mint méltóztatnak tudni, kb. 24,000.000 korona az, amit kifizetnek, és hogy amíg 1906-ban 447.000 családtag részesült ingyen orvosi kezelésben és gyógyászati ellátásban, addig 1911-ben már 909.499 családtag kezeltetett és 12.036 családtag kórházi ápolásban részesült, olyan családtagok, akiknek túlnyomó része, ha a pénztárban nem részesül orvosi kezelésben, orvoslást a legritkább esetben vesz igénybe. Itt a nagy tévedés abban, hogy a családtagokra való kiterjesztés az orvosi kar érdekébe ütközik. Ellenkezőleg itt vontuk be az orvosi kart a legmagasztosabb hivatásába és itt szolgáltattuk-az orvosi karnak a magyar munkásosztálynak azt a tömegét, amely különben minden orvosi kezelést túlnyomó mértékben nélkülöz. Hogy mit jelent a családtagokra való kiterjesztés közegészségügyi szempontból, arra nézve utalok az öt éven aluli élve szülöttek elhalálozásának szomorú arányára, amelyben Magyarország — sajnos — európaszerte vezet. Míg Ausztriában 1910-ben 19*8u/u volt az elhalálozás, addig nálunk 1896-ban még 36-lü/° és 1911-ben leszáll 30"9°/o-ra, és hogy ebben tényleg van jelentősége a magyar munkásbiztosításnak is, leszek bátor később egy hivatalos nyilatkozatra utalni, amelyre a kormány, nem az a kormány, amely a törvényt megalkotta, a későbbi kormány hivatkozik, hogy igenis a munkásbiztosításnak a közegészségügyi viszonyok javulására lényeges befolyása van. De itt van a tüdőgümőkórosoknak borzasztó száma, amely még 1911-ben a biztosítás mellett is 76.930 halottat mutat ki és ezeknek 56'5°/°-a nem részesült semmiféle orvosi kezelésben. És míg nálunk 1911ben 10.000 lakosra Budapesten 37'6'Vn tüdővészes esik, addig Bécsben 28'8, Berlinben 18'5, Rómában 17, Londonban meg éppen csak 14'4°/o tüdővészes esik. Adatok, amelyek gondolkodóba kell, hogy ejtsenek mindenkit, aki szociológiával foglalkozik; ezen csak radikális intézkedésekkel lehet