Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A munkásbiztosítás törvényes rendezése Magyarországon

Munkásügyi Szemle 837 táraknál, amelyeknél a pénztár többé-kevésbbé a munkaadó jóindulatától függ, vagy függött, abban az idó'ben túlnyomólag életképtelen pénztárak voltak, amit talán méltóztatnak megállapítani abból az adatból, hogy 267 pénztárnak 1.000-nél kevesebb tagja volt és 193 pénztárnak 500-nál is kevesebb, már pedig látjuk azt a gyakorlati életből, hogy egészséges pénztár a biztosítás természeténél fogva csak nagy pénztár lehet, nagy létszámmal biró pénztár, ahol a kockázat megoszlása sokkal nagyobb, mint a kis pénztárnál. Láttuk annak a törvénynek következtében, illetőleg a törvény következtében létesített pénztáraknál, hogy az 500 körül járó pénztárak közül 189 pénztár teljesen összeomlott pénzügyileg, állandó deficittel dolgozott és ezek között, ami a legszomorúbb, 73 kerületi pénztár is volt, amely pénztári típus gerincét képezte a régi törvényjavaslat szerint az egész magyar munkásbiztosításnak. Ha felemlítem még azt, hogy az 1905. évi felvétel szerint az akkori törvény alapján létesített pénztáraknál 685.738 biztosított munkás volt, akkor körülbelül megadtam egész képét annak az állapotnak, amelyben az akkori munkásbiztosítás az országban volt. Az állapotok, jóllehet a haladás a korábbi állapotokkal szemben így is óriási volt, azonban tarthatatlanokká váltak. Tarthatatlanokká váltak egyrészt az említett súlyos pénzügyi helyzet következtében, tarthatatlanokká váltak a teljesen zavaros adminisztráció következtében. Egészen más eljárás az ország egyik részén és ismét más eljárás az ország másik részén. A munkás az ország egyik részén ellátásban részesült, a másik részében fizetett ugyan 2/3-ad hozzájárulást, de már ellátáshoz nem jutott. A pénztárak nagy része nem jutott abba a helyzetbe, hogy segélyezési kötelezettségét teljesítse, sok helyen az egész intézmény teljesen felmondotta a szolgálatot. Hozzájárult ehhez még az a széttagoltság, hogy öt különböző pénztári típus állott fenn, túlnyomólag életképtelen intézmények, minek következtében égető szükséggé vált a betegsegélyezési biztosítás reformja. Előmozdította ezt a reformot, amely önmagában is nélkülözhetetlenné vált, a balesetbiztosítás teljes rendezetlensége, a kir. Cúriának, legfőbb igazságügyi fórumunknak ítélkező gyakorlata, a legmesszebbmenő szociális érzéstől áthatott bírói gyakorlat, amely csaknem minden alkalommal, még amidőn a munkaadót mulasztás nem is terhelte, kimondotta a munkaadó felelősségét a balesetet szenvedettel szemben, úgy, hogy maga az indusztria képtelen helyzet előtt állott, exisztenciájában lett volna veszélyeztetve ezen gyakorlat továbbfolytatásával, úgy, hogy magának az indusztriának égető kérdésévé vált a balesetbiztosítás törvényes rendezése. így következett be a harmadik korszak, a betegsegélyezés reformja és a balesetbiztosítás törvényes behozatala: az 1907. évi XIX. t.-c, a mai törvény. Ezzel veszi kezdetét a harmadik korszak, amelylyel behatóbban kívánok foglalkozni. Ismét az a nagy elvi kérdés volt eldöntendő, hogy fenntartassék-e a kényszerbiztosítás? Mert az 1891. évi XIV. t.-c.-kel csak időlegesen ült el a harc, de nem dőlt el végleg az a nagy kérdés, vájjon az önkéntes biztosítás, vagy a kényszerbiztosítás, az angol rendszerű szavatossági biztosítás, vagy a német rendszerű biztosító társulati, illetőleg biztosítási szervezeti rendszer fogadtassék-e el ? Aki látni akart a külföldön, aki a kérdéssel nem akart más célokat is egybekapcsolni és nem ezen szemüvegen át nézte az ügyet, aki magát az intézményt minden melléktekintettől függetlenül tette tanulmány tárgyává, az előtt nem lehetett kétséges az út, amelyet ezen a téren követnünk kell, amely út nem lehetett más, mint a kényszerbiztosítás. Nemcsak azoknál az okoknál fogva, amelyeket voltam már bátor röviden jelezni, de azért is, mert az önkéntes biztosítás szinte teljes csődöt mondott nálunk, a külföld példája pedig azt mutatta, hogy mindenütt, ahol a munkásbiztosítással újabban foglalkoznak, kizárólag a kényszerbiztosítás elvét alkalmazták. A betegség elleni biztosításra Németország, Ausztria, Norvégia, Luxemburg