Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 20. szám - Szociális egészségügy. A XIV. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus Milánóban. (1913. szeptember 22-től 27-ig)
812 Munkásügyi Szemle az alkoholérdekeltség, mint gazdag és befolyásos tényező, minden alkoholellenes rendszabálynak élét és hatékonyságát meghiúsítani igyekszik, és 3. a hatóságok megfélemlítése, az alsó hatóságoktól kezdve egészen a minisztériumokig, ahol rendesen az állami alkoholjövedelem kiesésének állítólagos óriási veszélyeivel operálnak. Mint ennek jellegzetes tünetét felemlítette Hercod azt, hogy az alkoholfoké befolyása alatt egy, az objektivitás látszatával biró nemzetközi egyesülést alapítottak az alkoholkérdés tudományos kutatására. Ennek első ülésén Párisban az orosz, francia, olasz és osztrák kormány hivatalosan csatlakozott az egyesüléshez, míg a német kormány képviselője, Prof. Laquer felismervén azt, hogy ennél az egyesülésnél nem az alkohol elleni küzdelemről, hanem az alkohol ellen küzdők elleni küzdelemről van szó, megbotránkozással távozott. Mindkét előadó a dolgok mozgatójára nézve személyt nem nevezett meg. Az ügy megértésére nézve közbe kell szúrnunk, hogy eme nemzetközi egyesülés megindítója és fenntartója Skarzinsky gróf, az orosz pálinkamonopólium hivatalnoka és az orosz kormány hivatalos képviselője az alkoholellenes kongresszusokon, aki a milanói kongresszuson is előzőleg azzal dicsekedett, hogy az orosz kormány 12 millió rubelt költ évente alkoholellenes célokra. Ugyanezen Skarzinsky gróf az alkoholizmus elleni nemzetközi kongresszusokon ilyen és hasonló bejelentésekkel már többször pórul járt. így az 1901-ben Wienben tartott kongresszuson azzal dicsekedett, hogy az orosz kormány milliókat költ alkoholellenes röpiratokra és füzetekre és ezeket a nép között osztogatja, amikor egy orosz egyetemi hallgató felszólalt, mondván, hogy ezen röpiratok és füzetek tényleg léteznek és a nép között szét is osztották azokat, azonban ezen népnek 90°/o-a analfabéta és nem olvashatja el a röpiratokat és amikor ő és társai a nép közé mentek, hogy megtanítsák írni, olvasni, hogy a röpiratokat elolvashassák, elfogták őket és Szibériába száműzték. Az 1905-iki budapesti kongresszuson Gumplovitz helyezte valódi világításba az orosz alkoholellenes küzdelem teljes hipokrizisét, Skarzinsky dicsekvéseivel szemben hangoztatva azt, hogy alkoholellenesség köpönyege alatt a pálinkafogyasztás emelését célozza az orosz kormány. Az 1907-iki stockholmi kongresszuson pedig Skarzinsky grófot egyenesen megszégyenítették, mert az absztinensek és mértékletesek élettartamára vonatkozó adataira nézve kénytelen volt bevallani, hogy nem emlékszik, hogy ezen adatokat honnét kapta. Ezen szégyenteljes kudarc óta Skarzinsky gróf teljesen visszavonúlt, az utolsó kongresszusokon már részt sem vett és csak az utolsó évben egy, az amerikai prohibiciós viszonyokról szóló hazug és tendenciózus művével és a jelzett nemzetközi egyesülés megteremtésével lepte meg az alkoholellenes köröket. Holitscher és Hercod előadásai után az ősz és beteg Fővel, aki ezenkívül inkább hallgatólagos szemlélője volt a kongresszus tárgyalásainak, jelentkezett szólásra és a következőket mondotta: »Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Mindannyian hallottuk ama világos és kétséget nem szenvedő vádakat, amelyeket Hercod és Holitscher az alkoholérdekeltség ellen emeltek. Oroszország részben az alkoholmonopóliumból, azaz pálinkakereskedésből él. Oroszország képviselője, Skarzinsky úr tegnap megemlítette, hogy az orosz kormány évente 12 millió rubelt ad ki az alkoholellenes küzdelemre és 289 mértékletességi egyesületet alapított. Nagyon helyes! De arról hallgatott, hogy ugyanezen Oroszország évente 1 milliárd és 600 millió rubelt nyer az alkoholmonopólium címén, vagyis az orosz nép megmérgezésével. Mi emellett a hangoztatott 12millió?« »Skarzinsky úr továbbá nem beszélt nekünk arról, hogy ő maga hivatalnoka az orosz pénzügyminisztériumnak, jobban mondva a pálinkamonopóliumnak és hogy ő az amerikai viszonyokról tartott előadásaiban és nyomtatványaiban az amerikai prohibició tényleges eredményeiről oly