Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Tanácskozás a gyermekmunkáról és az ólomkérdésről. (Befejező közlemény)

807 Tanácskozás a gyermekmunkáról és az ólomkérdésről. írta: dr. Heller Farkas, műegyetemi m. tanár, a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének titkára. (Befejező közlemény.) Ezen alapelvek voltaképp már az Egyesület határozataiba is felvétettek, és a luganoi nagygyűlés határozatához képest a különböző államok kormányainak is az ólomkérdés szabályozásánál mintául vétel végett figyelmébe ajánltattak. Amidón tehát közelebbi vizsgálatra kitűnt, hogy azok nem egészen megfelelőek, az egyesület tulajdonképpen némi ellentmondásba került előbbi állásfoglalásával. Természetesen tökéletesíteni a már megalkotottat nem hiba, és senkinek szemére nem vethető; akkor azonban, ha az összes szakértők — akik közül legtöbben Luganoban is ott voltak az alapelvek megállapításánál — meg nem felelőnek találják most azokat, önkénytelenül azt kérdjük, hogy miért járultak hozzá annak idején azokhoz? Ennek is megvan természetesen a maga oka, és ez nem más, mint, hogy a kérdés hosszas húzódása folytán az e téren fennálló bajok elnyomása érdekében az egyesület már végre valamely pozitív lépést kívánt tenni. Tény az, hogy bármily nemes indok vezette is az egyesület zürichi nagygyűlését az agyagipari mérgezések elhárítására felállított alapelvek kidolgozásánál, azok mégis már rövid idővel a határozat hozatala után kiigazításra szorúltak, amiből kétségkívül következik az a tanúiság, hogy ily bonyolult kérdések megoldásánál az egyesület nem lehet eléggé óvatos. Ezen alapelvek értelmében a kerámiai iparban a törekvésnek arra kell iránúlynia, hogy az oly mázak teljesen kiküszöböltessenek, amelyek ólmot mérgezéseket előidézni alkalmas alakban tartalmaznak. A porcellánés kőedénygyártásnál, amely a kályhák magas hőmérséklete mellett megy végbe, az ólommázak használata egyáltalán eltiltandó. Az alacsony hőmérsék mellett végbemenő kőedény-gyártásnál bizonyos tárgyak számára, amelyek már ma is ólommentes mázzal készíthetők, ugyancsak eltiltandó az ólomtartalmú mázak használata; a közönséges agyagipari árúk, valamint a kályhacserepek előállításánál pedig a veszélyes ólommázak kevésbbé veszélyes mázakkal helyettesítendők. A mázak előállítása, azoknak üveggé olvasztása és a nem üveggé olvasztott mázaknak az alkalmazása ily üzemekben eltiltandó. Az alapelvek értelmében azután az oly üzemek számára, amelyek részére az ólmot tartalmazó mázak használata továbbra is megengedtetik, részletesebb egészségügyi óvórendszabályok állapíttatnak meg. Aszóban forgó luganoi határozattal, illetőleg az az által helyeselt alapelvekkel mindenekelőtt a svájciak nem értettek egyet, amennyiben nem helyeselték általában az ólomtartalmú mázak kifogásolását, mert szerintük az égetett mázak az egészségre úgyszólván semmiféle veszélyt nem rejtenek magukban. Nem értettek egyet továbbá a zürichi alapelvek azon felfogásával sem, mely szerint az l°/o-nál nem több olvasztható ólmot tartalmazó mázak ólommentes mázaknak volnának tekintendők. .Hivatkoztak ugyanis ezzel szemben arra a körülményre, hogy az ólom, amint azt egyébként Chyzer Béla is megállapította, az ember testében felhalmozódik, és ha csak kisebb mennyiségekben is kerül abba fokozatosan bele, mégis igen súlyos mérgezéseket idézhet elő. Igen éles és szakszerű bírálat tárgyává tette a Luganoban megállapított alapelveket Hauck osztrák iparfelügyelő. Először is hibáztatta ázt, hogy ezek az alapelvek kifejezetten csak a kerámiai iparra szorítkoznak, holott számos más oly foglalkozás is van, amely mérges ólommázakkal, vagy festékekkel dolgozik; így nevezetesen a zománcozott árúk, valamint az agyagárúk festésével foglalkozó személyek stb. legnagyobb mértékben ki vannak téve az ólommérgezés veszélyének.