Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - Tanácskozás a gyermekmunkáról és az ólomkérdésről. (Befejező közlemény)

808 Munkásügyi Szemle Hauck azonban egyáltalában ellensége az ólomkérdés minden olyan megoldásának, amely közvetlen rendelkezéseket tartalmaz a mázak használatát illetőleg; felfogása szerint az ily rendelkezések nem vezethetnek sikerre, mert minden iparos úgyszólván más formájú mázat alkalmaz, minélfogva bármily egységes rendelkezésnek keresztülvitele e téren a legnagyobb nehézséggel jár; az iparfelügyeló' igen gyakran csak mintavétel és hosszas vizsgálat után lesz képes megállapítani azt, hogy az alkalmazott máz megfelel-e a megszabott követelményeknek, vagy pedig ellenkezik-e a kiadott rendelkezésekkel, másrészről pedig az így befolyásolni akart iparosok jogosan fogják az iparfelügyelővel szemben azt a kérdést felvetni, hogy ha az eddig használt mázat nem szabad többé alkalmazniok, miképp készítsék azt a mázat, amely a kiadott rendelkezéseknek megfelel. Erre viszont az iparfelügyelő legtöbbször csak az üzem beható tanulmányozása, tehát hosszas munka után fog csak válaszolhatni. Éppen ezért Hauck nézete szerint az ólomkérdés megoldása csak úgy fog sikerülni, ha lehető széleskörű kísérleteket indítanak az egyes államok ólommentes mázak előállítása irányában, ha továbbá hathatósan támogatják azokat a gyárakat és ipartelepeket, amelyek kevésbbé veszélyes, vagy egészen ólommentes mázakat állítanak elő, és végül, hogyha azon üzemekre vonatkozólag, amelyek még veszélyes mázakat alkalmaznak, óvóintézkedéseket állapítanak meg, amelyeket azonban ő a Luganoban elfogadott elvektől némileg eltérőleg kívánna megállapítani. Az angol szakértők sem értettek egyet a Luganoban megállapított határozattal. Véleményünk szerint, ha sikert akarunk elérni, tovább kell e téren mennünk és nemzetközi megállapodás létesítését javasolni. A Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesületének angol osztálya ez irányban konkrét javaslatot is terjesztett a bizottság elé. E javaslat értelmében nemzetközi megállapodás útján tilalmaztatnék az ólmot tartalmazó mázakkal ellátott agyagipari árúk előállítása, bevitele és forgalomba hozatala, emellett azonban az oly mázak, amelyek száraz súlyuk 1%-ánál nem nagyobb mennyiségben tartalmaznak ólomvegyületet, amely ólomonoxidnak tekinthető, ólommentes máz számba mennének. A részletes intézkedések megállapítása az egyes államok törvényhozására bízatnék; a kormányok azonban természetesen kölcsönösen kicserélnék kiadott rendelkezéseiket. Ezen javaslat készítésénél sem volt mellőzhető az a körülmény, hogy általánosságban ma éppenséggel nem követelhető még az ólmot tartalmazó mázak alkalmazásának eltiltása. Ezen a nehézségen az angol javaslat merész röpüléssel oly módon kíván keresztüljutni, hogy nemzetközi bizottság felállítását tervezi, amelynek feladata arra nézve dönteni, hogy hol és milyen fajta üzemekre nézve látszik mellőzhetetlennek ólmot tartalmazó máznak a használata és hogy az ily üzemeknek mily mázak alkalmazására és mily hosszú időre kiterjedőleg adassék engedély. Az ólmot tartalmazó mázak használatára adandó kivételes engedélyek a javaslat értelmében annak figyelembevételével állapítandók meg, hogy a kérelmező üzemek mily mennyiségű ólmot tartalmazó mázat kívánnak alkalmazni és hogy azokban mennyire tapasztalható haladás az ólommentes mázakkal való kísérletezés tekintetében. Az oly üzemek tehát, amelyek mindent megtesznek a maguk részéről is abban az irányban,, hogy ne kelljen mérges mázakat alkalmazniok, de saját hibájukon kivül mégsem mellőzhetik az ily mázakat, kivételes elbánásban részesülnének akkor, ha a mérgezés veszélyét legalább a lehetőség határai között leszorító mázat alkalmaznak. E bizottság tervezése, amelynek működése az államok szuverénitását a mai felfogás szerint erősen sértené, általában az angol javaslat ellen fordította a bizottság állásfoglalását, A kérdés előadója, De Vooys németalföldi tanár igen tömör előadmányban áttekinthetően ismertette a kérdést, kifejtvén, hogy az agyagipari ólommérgezések elhárítására három út áll rendelkezésre. Az egyik külön-