Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - A kollektív szerződés

806 kivül kell hagynunk azt, hogy a mai jog szerint joguk van-e az eljáróknak eljárni, vagy nem. Már is ott tartunk, hogy minden tilalom ellenére kénytelen a jogrend az olyan koalíciókat is elismerni, amelyek az ipartörvény 162. § a szerint érvény­telenek, bár ezt nyíltan nem teheti. A mai joggal ellenkezik az a hatálya a kollektív szerződésnek, amely szerint a kollektív szerződésből kifolyólag kötelezve legyen a szerződést kötő szervezet és harmadik személyek egy­aránt. Az elsők azért nem lehetnének, mert ilyen szerződések kötésére vonatkozó joguk nincs, a harmadik személyek azért nem, mivel ily irányú meghatalmazást nem adtak. Ezt a kérdést nem lehet megkerülni, mint a német ipari bíróságok­ról szóló törvény tette, amely a feleket részeseknek nevezte abból a célból, hogy a mai individuális jogrendszerbe bele tudja állítani a kollektív szer­ződés érdekeltjeinek elveit. A kérdés bökkenője abban keresendő, hogy a kol­lektív szerződés egyáltalában nem illeszthető bele az individuális magánjog rendszerébe. Már a halmozási elmélet is ellenkezik a mai magánjog alap­gondolatával. Mert a mai joggal olyan szabályt nem lehet megmagyarázni, mely szerint olyanok is kötelezve és jogosítva lehessenek a kollektív szer­ződés alapján, akik ezt nem akarták. IV. A kollektív szerződés alakszerűségének kérdése a felek kérdé­sét is érinti, mert a szerződés megkötésének külsőségei ezek megjelölé­sének módja. Lehetségesnek tartják, hogy kollektív szerződés úgyis létre jöhessen, hogy valamely munkáltató egy tarifát bocsát közre, amelyet a munkásokkal kötendő szolgálati szerződések kötésénél alkalmaz s a mun­kások ezt elfogadják.1) Ilyenkor hallgatólagos kollektív szerződést tételez­nek fel. Keletkezhetik némelyek szerint ez akként is, hogy több munkál­tató megegyezik egy közös tarifában. Ezeknek további súlyt avval adhat­nak, hogy egymás között biztosíthatják ezek megtartását.'3) Világos, hogy a munkásság érdekére az ilyen tényleges hatalmi viszo­nyok szülte erőszakos tarifáknak kollektív szerződésekként való elismerése nagy sérelem. A kollektívszerződés célja a munkások és munkáltatók közötti harci állapotnak megszüntetése, illetve bizonyos ideig tartó béké­vel való helyettesítése. Már most kétségtelen, hogy a fent feltételezett esetekben a munkások nem fogják a harcot megszüntetni, hanem legfel­jebb az áll, hogy legyőzetvén nem folytatják a harcot, amiből tényleges, de nem jogi béke áll elő. Nincs is semmi külső erkölcsi, vagy jogi kény­szer, amely a feleket kötné. Ma még nem alakúit ki semmiféle szokásos formaság a kollektív­szerződésre nézve. Annál kevésbbé van formaság az utólagos csatlakozásra nézve. Sőt az sem nyert még tisztázást, hogy ki jogosított az utólagos csatlakozást elfogadni. Azt a kérdést is szeretik felvetni, hogy a kiskorúak megbízása nem teszi-e érvénytelenné a kollektívszerződés!. Ezt persze csak a képviseleti elv hívei vethetik fel, de mégis jellemző, mert azt mutatja, hogy a jogá­szok gondolkozása milyen távol van a munkásosztály érdekeinek védel­métől. Nem jut eszükbe, hogy a proletár nagykorúság a 14. életév és nem a 24. ') Raynaud : Le contrat collectif de travail (Paris 1901) 142 1. 2) Wölbling: Die gesetzliche Regelung des Tarifvertrags 488. 1. azt mondja, hogy úgy is jöhet létre kollektív szerződés, hogy egy munkás és egy munkáltató kötnek egy szerződést és a többi, vagy sokan elfogadják. (Folytatjuk.) A „Muitkásügyi Szemle" szerkesztősége és kiadóhivatala 1913. november 4-én ¥M Falk Miksa-utca 5. szám alá költözik át.

Next

/
Thumbnails
Contents